omsz
>>
    OMSZ      IDŐJÁRÁS      ÉGHAJLAT      LEVEGŐKÖRNYEZET       ISMERET-TÁR   
Ismeret-tár főoldal |  Meteorológia iskola |  Felhőatlasz |  Iránytű |  Érdekességek, tanulmányok |  EISZ
 |  Honlaptemető 
Felbontás: KicsiFelbontás: NormálFelbontás: KözepesFelbontás: NagyobbFelbontás: Nagy Copyright © 
A II. világháború és az újjászületés (1939-49)

Előző fejezetünkben említést tettünk arról, hogy a 30-as évek második felében számos (szám szerint 17) fiatal, tehetséges szakember került az Intézethez. Az érdem elsősorban Réthly Antal professzoré, a magyar meteorológia eddig talán legnagyobb alakjáé volt, aki 1900-ban került az Intézethez, 1934 és 1944 között töltötte be annak igazgatói tisztét, s aki a szakember utánpótlást a szakma fejlődése kulcskérdésének tekintette. Ezzel párhuzamosan, a honvédség keretei között, a katonai repülés szolgálatában, még közel 10 diplomás tanár meteorológussá képzését szervezte meg Hille Alfréd repülő ezredes, a magyar repülésmeteorológia és a balatoni viharjelzés megteremtője. E két szakmai vonal, vagyis a polgári és a katonai szakemberek csoportjai képezték később - a háború után - az újjáéledő magyar meteorológiát. A szervezett egyetemi meteorológusképzés beindítására is született döntés a háború utolsó évében, de a "Légkör- és Éghajlattani Tanszék" megszervezésére csak a háború befejezését követően, 1945 végén kapott kinevezést Száva-Kováts József, a Pázmány Péter Tudományegyetem tanára.
Az 1878-ban megalakult Nemzetközi Meteorológiai Szervezet (International Meteorological Organization/IMO) kongresszusai és tanácskozásai által koordinált nemzetközi szakmai tevékenységben - amely egyaránt kiterjedt a gyakorlati meteorológiai tevékenységre és a tudományos együttműködésre, amely évről-évre szorosabbá és tartalmasabbá vált - az első érvágást az I. világháború jelentette. Még ennél is nagyobb visszaesést hozott a II. világháború. Magyarország részvétele az IMO munkájában mindvégig aktív volt, különösen igaz ez - a 10-es és 20-as évek, ránk nézve különösen kegyetlen történelmi megrázkódtatásaiból felocsúdva - a 30-as évekre. Ekkor volt olyan időszak, amikor 12 szakmai bizottságban voltunk egy időben szakembereinkkel képviselve.
Iskolánk anyagának korábbi fejezeteiben már szóltunk az időjárás - előrejelzések ekkor már legfontosabb eszközének, a földfelszíni szinoptikus térképeknek szerepéről a napi szakmai munkában. Ezek a térképek csak a legszorosabb nemzetközi adatcsere eredményeként készülhettek el. Az adatcsere ez idő tájt, továbbra is a számkódokba foglalt meteorológiai táviratok formájában történt, de az adatátvitelben a távírót egyre több országban a számkódok rádión történő kisugárzása váltotta fel. A számkódoknak egy meghatározott rádiófrekvencián történő kisugárzásara, nemzetközi egyezményekben lefektetett csoportosításban és állandó időpontokban, morzejelek formájában került sor. Az egyes országok meteorológiai intézetei rádió távírászokat alkalmaztak, akik a számkódokat vették, sőt később, fejükön a fülhallgatóval és kezükben a kétszínű írótollal, speciális szinoptikus jelekkel és számokkal közvetlenül térképre rajzolták a morzetáviratok szakmai tartalmát. Ezeknek az adatoknak az elemzésével (az analízissel) varázsolták föl a meteorológusok a térképekre a ciklonokat, anticiklonokat és a 30-as évek közepétől az időjárási frontokat is, tehát mindazt, ami a légkör pillanatnyi állapotát leírta, és amiből ebben az időben az időjárás várható alakulására következtetni lehetett.
E jól szervezett együttműködést szakította meg a II. világháború kitörése. E szomorú történelmi esemény meteorológiai következményeinek előhírnöke volt már 1936-ban a spanyol polgárháború, amely Spanyolország területét 3 évre fehér folttá változtatta a szinoptikus térképeken. Alig fél évvel az után, hogy 1939 tavaszán újra megjelentek a spanyol adatok a térképeken, teljes törés következett be a nemzetközi meteorológiai adatcserében. A világháború hadviselőin kívül több semleges állam is megszüntette az adatok rádió-kisugárzását, a szinoptikus térképek egyre csonkábbak, egyre használhatatlanná váltak. Történt mindez akkor, amikor ebben a háborúban a meteorológiai adatok egyre inkább stratégiai és taktikai eszközökké váltak. A hadviselés és az időjárás kapcsolata most már nemcsak a hagyományos módon jelentkezett, hanem új területen, ugyanis ennek a háborúnak a fő színtere - a történelemben először - épp a meteorológia közege, a levegő volt. A meteorológusok tevékenysége felértékelődött (gondoljunk csak szerepükre a normandiai partraszállás előkészítésében). Történt ez mindannak ellenére, hogy időjárás-előrejelzők legfőbb eszközén, a szinoptikus térképen látható adatokból, vagy inkább adat-hiányokból ekkor, sokkal inkább lehetett következtetni a háborús, mintsem az időjárási frontok helyzetére. Ugyanakkor a háború érdekében kifejlesztett technikai eszközök a napi munkában új lehetőségeket, a kutatás fejlesztésében pedig új irányt adtak a szakmának (időjárási-radar, az időjárás számszerű előrejelzésének lehetőségei, stb.). Magyarországon a háború alatt, előbb Aujeszky László, majd Tóth Géza irányításával, rendkívül nagy szakmai nehézségekkel, de a feladat fontosságának megfelelő létszámra egészülve folyt a munka a hiányos szinoptikus térképek felett. Ebben az időben bekövetkezett egy jelentős szakmai fejlődés is. Egyre fontosabb és szélesebb körű szerepet kaptak az előrejelzés technológiájában a magas-légköri, szakmai nyelven az aerológiai adatok, ismeretek és technikák. Ezeknek az új módszereknek a napi operatív munkába történő bevezetésében a legfőbb érdemeket Béll Béla szerezte.
A háborút követő években, az ország egészéhez hasonlóan, az Országos Meteorológiai Intézetben a törekvések elsősorban a munka újraszervezésére és Magyarországnak a nemzetközi szakmai együttműködésébe történő visszatérésére irányultak.
1949. szeptemberében, a Pázmány Péter Tudományegyetemen, illetve jogutódján, az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem, Természettudományi Karán, a már említett "Légkör- és Éghajlattani Tanszék" irányításával megkezdődött az első magyar diplomás meteorológus-képzés.
Az IMO keretében 1947-ben megkezdődtek az előkészületek a nemzetközi együttműködés kiszélesítésére és súlyának növelésére, azaz megkezdődött a szervezet átalakítása egy, az ENSZ keretei között működő szakmai szervezetté. Ez a- komoly diplomáciai tevékenységet igénylő - szervezőmunka 1949 végén fejeződött be, ezt követte 1950-ben a Meteorológiai Világszervezet megalakulása. Ezzel a nemzetközi és a magyar meteorológia fejlődésében egy új szakasz kezdődött el.
   Előszó 
   Az 1900-as évek előtt 
   1900-tól az I. világháborúig 
   A két világháború között 
   A harmincas évektől a II. világháborúig 
   Az ötvenes évek 
   Új szemlélet az előrejelzések készítésében 
   Az első fizikus szemléletű időjárás-előrejelzés 
   Az első sikeres számítógépes időjárás-
     előrejelzés magyar részvétellel 
   Hogyan készül a számítógépes előrejelzés 
   Mi a baj a számítógépes előrejelzéssel 
   Káosz az előrejelzésben - a káosz előrejelzése 
Meteorológiai alapismeretek 
Klímaváltozás Magyarországon