A légköri ózon

A légkörben természetes módon a napsugárzás hatására a levegő oxigénjéből fotokémiai reakciókkal három oxigén atomos ózonmolekula keletkezik. Bár az ózongáz a légkörben elenyésző mennyiségben van jelen, jelentősége az élő rendszerekre káros ultraibolya sugárzás elnyelése következtében óriási. A légkörben lefelé haladva egyre több oxigén áll rendelkezésre az ózon képződéséhez, így az alsóbb rétegekben az ózon nagyobb koncentrációban lesz jelen. A légkörben lévő ózon túlnyomó része a 10-50 km közötti magasságokban, a legnagyobb koncentrációban azonban a 15 és 25 km-es magasságok között található. Ezt a réteget nevezzük ózonpajzsnak, ózonrétegnek. A troposzférában, vagyis a légkör alsó 10 km-es rétegében az összes ózon csupán 10%-a található.

Az ózon mértékegysége: Dobson Egység

Jele: DU (Dobson Unit)

A teljes ózontartalom mérésére
szolgáló Brewer-spektrofotométer

Az ózonpajzs jelenléte alapvető a földi élet kialakulása szempontjából, mivel elnyelő képessége miatt kiszűri az élővilág számára végzetes UV-B (UV/ultraibolya) tartományt, és jelentősen csökkenti az UV-C sugárzás erősségét. Az ózonréteg vékonyodásával nő a leérkező UV-B sugárzás erőssége, valamint a felszínt olyan nagy energiájú rövidebb hullámhosszúságú sugárzás is elérheti, amely korábban nem. A légköri ózon a Napból érkező UV-B sugárzás 90%-át kiszűri.
A több évtizedes tudományos kutatások eredményeként egyértelműen bizonyítottnak látszik, hogy a sztratoszférikus ózoncsökkenésben meghatározó szerepe van az emberi tevékenység által a Föld légkörébe kerülő ózonkárosító kémiai anyagoknak. A károsító anyagok a magas légkörbe jutva, speciális meteorológiai körülmények létrejötte esetén válnak igazán aktívvá.

Az ózonkárosító kémiai anyagok általában a klór, fluor, bróm, szén és a hidrogén kombinációjából álló különféle vegyületek, amelyeket közös néven halogénezett szénhidrogéneknek neveznek. A szén-tetraklorid és a metil-kloroform az egyik legfontosabb csoportja a mesterséges eredetű ózonkárosító anyagoknak, amelyeket leggyakrabban hűtőszekrényben, légkondicionáló berendezésekben, spray-k hajtógázaként, elektronikai alkatrészek tisztító anyagaként használunk.
Másik fontos csoportja a mesterséges halogénezett szénhidrogéneknek a halonok, amelyek szénből, brómból, fluorból és klórból álló vegyületek. Ilyen anyagokat főként tűzoltó anyagokban találhatunk.
Általánosan elmondhatjuk, hogy minél inkább távolodunk az Egyenlítőtől, az ózonréteg vékonyodása annál jelentősebben jelentkezik. A leggyengébbnek a poláris területeken, ezen belül is az Antarktisz felett mutatkozik.

A képet készítette: Michael Van Woert
(NOAA Photo Library)

Az ózonréteg az alábbi három fő területen csökken jelentősen:

az Antarktisz területén (ózonlyuk)
az Északi-sarkon
a közepes szélességeken

Az Antarktiszon előfordul, ha rövidebb időre is, de a maximális ózontartalmú rétegekben minimálisra csökken az ózonmennyiség, gyakorlatilag alig mérhető. A szakemberek ezt a jelenséget nevezik ózonlyuknak. Bár az elnevezés megtévesztő, mert ha kevés mennyiségben is, de az ózon mindenhol jelen van. A kifejezést azokra a területekre alkalmazzák, ahol jelentősen csökken az ózonmennyiség.

Az antarktiszi ózonlyuk kiterjedése műholdas mérések alapján