omsz
>>
    OMSZ      IDŐJÁRÁS      ÉGHAJLAT      LEVEGŐKÖRNYEZET       ISMERET-TÁR   
Ismeret-tár főoldal |  Meteorológia iskola |  Felhőatlasz |  Iránytű |  Érdekességek, tanulmányok |  EISZ
 |  Honlaptemető 
Felbontás: KicsiFelbontás: NormálFelbontás: KözepesFelbontás: NagyobbFelbontás: Nagy Copyright © 
Az ötvenes évek

A II. világháborút követő fél évtized a szinoptika tudományának területén, mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban a szakma, ezen belül elsősorban a mindennapi működéshez és a további fejlődés megalapozásához nélkülözhetetlen szoros nemzetközi együttműködés újjászervezésének időszaka volt. Nem véletlen - amint az előző fejezetben már említettük-, hogy az IMO, a Nemzetközi Meteorológiai Szervezet 1950-re átalakul az ENSZ szakosított szervezetévé, a Meteorológiai Világszervezet(WMO). Ez az évről évre bővülő szervezet évtizedeken át csaknem kizárólagosan és sikeresen szervezte a megfigyelő rendszerek világméretűvé bővülését, koordinálta a mért és megfigyelt, sőt később a feldolgozott időjárási adatok és információk óramű pontossággal működő világméretű cseréjét, amely még a hidegháború legkeményebb éveiben is zavartalanul működött. Jelentős eredménye volt a nemzetközi polgári légi forgalom rohamos fejlődésével párhuzamosan a modern repülésmeteorológia megszervezése (a repülésmeteorológiával a későbbiekben külön fejezetben foglalkozunk).
A WMO közreműködött a kutató-fejlesztő munka eredményeinek nemzetközi közzétételében, támogatta a korlátozottabb lehetőségekkel rendelkező országok szakmai fejlesztését, ezen belül a szakemberképzést, a fiatal szakemberek ösztöndíjas továbbképzését. Szakmai téren jelentős előrelépést jelentett a háborút követő években a magas légköri mérési technika, a magassági szélmérések, a rádió-szondázás reguláris állomáshálózatának megszervezésével elért új eredmények mind szélesebb körű bevezetése az operatív időjárás-előrejelző munkába. Ez volt a magas légköri, szaknyelven aerológiai-szinoptika kialakulásának időszaka. Erre az időszakra esik a radarinformációk hasznosításának kezdete a csapadék- és a zivatartevékenység kutatásában.
Már a század első felében megvolt a törekvés arra elődeinkben, hogy az időjárást befolyásoló légköri fizikai folyamatokat a dinamikus meteorológia eszközeivel, azaz elméleti síkon, számszerű megközelítéssel, matematika egyenletek segítségével írják le. A magas légkörről szerzett egyre több ismeret az 50-es években sokat lendített a dinamikus meteorológián, figyelembe véve az elektronikus számítógépek adta lehetőséget. Ekkor már nem csak a légköri folyamatok matematikai leírása került napirendre, hanem ennek segítségével az egyes meteorológiai elemek mezőinek számszerű előrejelzése is. A mező fogalma a meteorológiában valamely légköri paraméter (pl. légnyomás, hőmérséklet, nedvesség, stb.) egy adott földrajzi térségre vonatkoztatott összességét jelenti. Ez a próbálkozás azonban ebben az időben sokkal inkább csak elméleti, mintsem gyakorlati eredményeket hozott. A feladat ugyanis bonyolult egyenletek tömegének rendkívül nagy mennyiségű (földfelszíni és magas légköri) adattal történő kiszámítását jelentette, és ehhez az első generációs számítógépek teljesítménye kevés volt. A számítás hosszabb ideig tartott, mint amennyi alatt az időjárás lezajlott, vagyis az időjárás operatív előrejelzésére még alkalmatlan volt. Az időjárás-előrejelzés legfőbb eszköze tehát maradt egyelőre a korábban már többször emlegetett, spekulatív, a már lezajlott folyamatokat szubjektív módszerekkel extrapoláló eljárás, aminek sikerében igen nagy szerepe volt a szakember felkészültségének, logikai és intuitív képességeinek.
A meteorológia nemzetközi életében ebben az időszakban azonban születtek kézzelfogható, a napi gyakorlatot közvetlenül érintő eredmények is. Jelentősen fejlődött a nemzetközi együttműködés, aminek legnagyobb hasznát a kis nemzetek élvezték, hiszen sokkal többet kaptak, mint amennyit a "nagy közösbe" adni tudtak. Fokozatosan átvette a meteorológiai adatcserében a morze-jelekkel történő rádió kisugárzás szerepét, az akkor igen korszerűnek számító távközlési eszköz: a géptávíró (erről már bővebben említést tettünk az előző fejezetekben). Később, az évtized vége felé elkezdték működésüket a hosszú - hullámú rádió segítségével képi, tehát térképes információk továbbítására is alkalmas berendezések, a facsimilék (képtávírók), amelyek lehetővé tették, hogy a kisebb országok is hozzájussanak, a WMO által szervezett meteorológiai elemző és előrejelző központokban előállított legfejlettebb térképes információkhoz.
Ezek voltak az 50-es évek meteorológiájának legfontosabb nemzetközi eredményei, s ettől nem volt független a magyar meteorológia fejlődése sem. A növekvő követelmények teljesítése érdekében jelentősen növekedett az Országos Meteorológiai Intézet technikai hírközlő apparátusa és hírközlés szervezetileg is elvált az előrejelző tevékenységtől. A világban végbemenő fejlődéssel párhuzamosan a morse-rendszerű híradásról áttért a vonalas és rádiós géptávíró rendszerre. Az évtized végén már működtek a térképes információk vételére is alkalmas képtávírók.
Kétségtelen, hogy az 50-es években a magyar meteorológiában bekövetkezett pozitív fejlemények nagyrészt a világviszonylatban végbement technikai és szakmai fejlődés eredményei, de ezek érvényesüléséhez kellett még egy nagyon fontos tényező. 1954-ben végzett az első meteorológus évfolyam az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetemen, az ezt követő években, egész 1957-ig, valamivel több, mint száz fiatal, jól képzett szakember került ki az iskolapadból. Bár a szakma fejlődése, az Intézet bővülése felszippantotta a végzős szakemberek többségét, 1957 után néhányan szakmán kívül rekedtek, vagy átmenetileg az OMI keretein belül ugyan, de alacsonyabb képesítésű munkahelyekre kerültek. Az Intézet akkori vezetése azonban nagy hangsúlyt helyezett a kiszorultak elhelyezésére és ez a törekvés sikerült. A 60-as évek elejére minden kollégánk, aki akart, állást talált az Intézetnél. Vonatkozik ez azokra is, akik eredetileg a honvédségnél helyezkedtek el, és akik az 56-os forradalom után megtagadták a kádári katonai eskütételt, s ezért kerültek az utcára.
A régi szakemberek tapasztalata és a fiatal szakemberek fogékonysága a meteorológia új ismeretei iránt, az évtized végére behozta a magyar meteorológiában a háború, s az azt követő 10-12 év nehézségei között bekövetkezett lemaradást. Az 50-es évek végén a magyar meteorológiának nemzetközi viszonylatban sem kellett szégyenkeznie, megteremtődött a biztos szakmai alap a 60-as évek fejlődéséhez.
   Előszó 
   Az 1900-as évek előtt 
   1900-tól az I. világháborúig 
   A két világháború között 
   A harmincas évektől a II. világháborúig 
   A II. világháború és az újjászületés (1939-49) 
   Új szemlélet az előrejelzések készítésében 
   Az első fizikus szemléletű időjárás-előrejelzés 
   Az első sikeres számítógépes időjárás-
     előrejelzés magyar részvétellel 
   Hogyan készül a számítógépes előrejelzés 
   Mi a baj a számítógépes előrejelzéssel 
   Káosz az előrejelzésben - a káosz előrejelzése 
Meteorológiai alapismeretek 
Klímaváltozás Magyarországon