A hónap első napja alapvetően nyugodt idővel telt, csak helyenként alakult ki záporeső. Ezt követően egy magassági teknő és az előoldalán kialakuló hullámzó frontálzóna határozta meg a Kárpát-medence időjárását. Nagyobb területen alakultak ki záporok, zivatarok, amelyek helyenként erősen viharos széllel, intenzív csapadékkal (például Csurgón 52 mm), valamint néhol apró szemű jéggel jártak. A csapadéksáv fokozatosan kelet–délkelet felé helyeződött át, és augusztus 4-én a Dunántúlon már inkább csak gyenge eső, záporeső volt jellemző, míg keleten, főként a Tisza tágabb térségében fordultak elő záporok és zivatarok. Ezt követően a hónap közepéig jórészt anticiklonális hatások alakították térségünk időjárását, így jobbára nyugodt napsütéses idő volt jellemző. Augusztus 8-tól a napi középhőmérsékletek meghaladták a sokéves átlagot. Bár 11-én egy gyenge hidegfront érkezett, a hőmérséklet gyorsan visszaemelkedett, és a hónap közepére ismét forróság vált uralkodóvá. Ezekben a napokban az éjszakák sem hoztak jelentősebb felfrissülést.

17-től jelentős lehűlés kezdődött. Az első szakaszban főként az északi országrészben, illetve a Duna vonalától keletre alakultak ki nagyobb csapadékkal járó záporok és zivatarok. Az átmeneti csapadékszünetet követően augusztus 20-22. között a Lukas névre keresztelt mediterrán ciklon határozta meg térségünk időjárását. Többfelé fordult elő eső, zápor, helyenként zivatar, néhol jelentős mennyiségű csapadékkal. A ciklon mögött számottevő lehűlés következett be: augusztus 24-én az országos középhőmérséklet mindössze 15,4 °C volt, ami több mint 5 fokkal elmaradt a sokévi átlagtól. Ezt követően napról napra melegedett az idő. Augusztus 28-29-én a napi maximumhőmérsékletek megközelítették a 35 °C-ot, miközben a napi középhőmérsékletek 4–6 fokkal meghaladták a normált. A hónap zárásaként 29-én nyugat felől egy hullámzó hidegfront érte el a Kárpát-medencét. Míg a keleti tájakon zavartalan napsütés uralkodott, addig a Dunántúlon eleinte csak helyenként alakult ki kisebb eső, zápor, később azonban már többfelé fordultak elő záporok és zivatarok. Nagy területen élénk déli szél fújt, az Alföldön helyenként meg is erősödött, sőt a záporokhoz és zivatarokhoz kapcsolódva néhol viharos széllökéseket is regisztráltak. Másnap fokozatosan terjedt kelet felé a felhőzet és vele együtt a csapadékzóna. A legkevesebb csapadék a Tiszántúlon hullott, míg a legtöbb a Balaton környékén (60–70 mm). A Duna vonalának tágabb környezetében zivatarok is kialakultak, melyeket helyenként erős, viharos széllökések és felhőszakadások kísértek. A hónap utolsó napján a Dunántúlon már csak a délelőtti órákban fordult elő gyenge eső. Másutt a reggeli párásság és köd megszűnését követően gomolyfelhők képződtek, amelyekből záporok és zivatarok alakultak ki – utóbbiakat néhol felhőszakadás is kísérte.