HungaroMet: 2012. november 21. 07:14
A globális felmelegedés fenyegeti a vízellátottságot
A tanulmányt Noah Diffenbaugh, a Standford Egyetem éghajlati szakértője vezette. Kutatásuk során a 20. század végén tapasztalható, és az éghajlati modellek következő 100 évre várható előrejelzéseit hasonlították össze az északi félteke hómennyiségének jellemzőit figyelembe véve.
Fogy a hó
A kutatás olyan éghajlati forgatókönyvek során alapul, melyek 2-4 fokos globális átlaghőmérséklet emelkedést várnak a század végéig. A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy az átlagos hómennyiség csökkenni fog a következő években, Európában, Közép-Ázsiában és Észak-Amerika nyugati részén is.
Az eredmények azt sugallják, hogy a mennyiség visszaszorulása a 20. századi rekordokat is alulmúlhatja. Két fokos melegedés esetén ez 10-30 százalék csökkenést jelent. Diffenbaugh szerint ha a bolygó 4 fokot melegszik átlagosan, a felhalmozódó hó a 20. század végén tapasztalt értékek maximum csupán 80 százalékát érheti el évente. Igaz ez az északi félteke minden olyan részén, ahol a hó természetes víztározó.
Vízzel kapcsolatos aggályok
A tanulmány megállapítja, hogy a kora tavaszi olvadás a forrása a vízgyűjtőkről származó legtöbb víznek. Ez jóval több, mint az év többi szakában, folyók, duzzasztott folyók, és tavak áradását okozva ezzel. Az utóbbi években az olvadékvíz mennyisége csökkent.
A kevesebb víz pedig növeli az erdőtüzek kialakulásának, a kártevők elszaporodásának és a fajok kipusztulásának kockázatát. Az időzítés tovább súlyosbítja a szárazságot: akkor nincs víz, amikor a szükség a legnagyobb.
Arra lehet számítani, hogy ha ez a fizikai klímaváltozás bekövetkezik a jövőben, hatással lesz a mezőgazdaság, az emberiség és az egész természeti ökoszisztéma vízellátására, amennyiben a tárolási és kezelési rendszerek nem alkalmazkodnak ezekhez a változásokhoz.
Az éghajlati modellek szerint az extrém mennyiségű, hirtelen lezúduló csapadék gyakorisága növekedni fog a jövőben, ahogy a bolygó melegszik. Azonban Diffenbaugh szerint ez nem változtat azon, ahogy a hó reagál az éghajlatváltozásra. Még ha a modellek szerint emelkedik is a szélsőséges csapadék előfordulása, a hó mennyisége sokkal nagyobb mértékben csökken, s így a tél végi olvadás is jelentősen változik. Azaz összességében a víz mennyisége csökken.
Kaliforniában tapasztalt éghajlati szélsőségek
Frank Gehrke komolyan veszi a jelenlegi kutatási eredményeket. Ő vezeti a Cooperative Snow Surveys programot, amely előrejelzéseket készít arról, hogy a víz miként folyik le a hegyekből a mesterséges víztározókba, amelyek a mezőgazdaságot és az embereket hivatottak ellátni.
Kalifornia csak egy része a jelentésben tárgyalt területnek. Mivel az államban tavasszal és nyáron kevés csapadék esik, ezért Gehrke szerint nagyon fontos a téli hóolvadás időzítése. Azt mondja, nagyobb változást lát az éghajlatban, mint korábban bármikor.
Véleménye szerint jobb mérési módszerek és finomabb felbontású légi felvételek szükségesek, mint amik a Stanford vizsgálata során rendelkezésre álltak. Ezért fordult az állam az amerikai légi ügynökség Airborne Snow Observatory-hoz. 7000 méteres magasságban repülve elég részletes képet lehet készíteni a hegyláncok hóborítottságáról, amely a tudósok számára lehetővé teszi a teljes vízmennyiség pontosabb kiszámítását.
A NASA is végez méréseket repülései során, a hóról visszaverődő napsugárzás adataiból következtetnek az olvadás sebességére.
forrás: WMO