Antropogén metánkibocsátás az ókorban

Évszázadokkal az ipari forradalom vagy a globális felmelegedés felismerése előtt, az ókori Római Birodalom és Kína erős üvegházgáz kibocsátónak számított, állítja egy friss tanulmány. A növények elégetése – mint ételfőzés vagy a szántók megtisztítása –, valamint a fém megmunkálása következtében milliónyi tonna metán került a légkörbe évente az iparosodás előtti időkben. Bár a mai kibocsátáshoz képest – mintegy hetvenszer nagyobb ma – az akkori mennyiség meglehetősen szerény, az eredmények azt sugallják, hogy az ember ökológiai lábnyoma nagyobb volt, mint eddig hitték. Mostanáig a tudósok azt feltételezték, hogy az üvegházgázok mennyiségét az emberi tevékenység csak 1750 óta növeli.

„A mennyiség jóval kisebb, mert kevesebb ember élt a Földön. Azonban ez az összeg személyekre levetítve azt mutatja, hogy a kibocsátás jelentős volt.”- mondta a tanulmány vezetője, Celia Sapart, az Utrechti Egyetem levegőkémikusa.

A tanulmány elkészítéséhez grönlandi jégfurat elemzéseket végeztek. A jégoszlopok rétegei 2000 év apró légbuborékait őrzik magukban, amelyek a különböző időszakok légkörének kémiai tulajdonságait hordozzák.

Az első időszak, amiről a jégmagok árulkodnak, nagyjából Kr. u. 1-300 körül lehetett, a Római Birodalom és a kínai Han dinasztia korában, amikor a szén volt az elsődleges üzemanyag. A metánszint emelkedésének második időszaka nagyjából 800. és 1200. közé tehető, amelyet középkori meleg periódusként is emlegetnek, míg megállapítható egy harmadik szakasz is a kis jégkorszak idején, 1300. és 1600. között.

A metán egyike annak a néhány gáznak, amely csapdába ejti a hőt a légkörben, hozzájárulva ezzel a globális felmelegedéshez. A természetben a növényi és állati maradványok levegőtlen környezetben való bomlása során, illetve a vegetáció égése közben keletkezik. Azonban, ha égés következtében áll elő, nehezebb szénizotópokat tartalmaz, mintha bomlással keletkezne.

A jégmagokban rekedt levegő tömegspektrométeres vizsgálatával a kutatók meg tudták határozni az égés és a bomlás során keletkező metán arányát. Megállapították, hogy nem minden esetben az emberi tevékenységnek tulajdonítható a növényi égés: az erdőtüzek, különösen aszály idején szintén hozzájárultak az ún. pirogén metán termeléséhez. A kutatócsoport matematikai modellekkel igazolta ezt a természetes égést és a légköri metán tartalom egyéb fluktuációit.

Az eredmények azt mutatják, hogy Kr. e. 100. és Kr. u. 1600. között az ember a teljes pirogén metánkibocsátás mintegy 20-30 százalékáért lehetett felelős, írják a szerzők. Sapart szerint a tanulmány választ ad a múlt néhány kérdésre, de még így is sok ismeretlen maradt. Aggodalomra ad okot a sarkvidéki régióban az állandóan fagyott altalaj olvadása, ahol a jégbefagyott metán az olvadással kiszabadulhat a légkörbe. A tudósok a mai napig nem tudják, hogy a természetes metánforrások hogyan változnak az ember által előidézett klímaváltozással, de valószínű, hogy a természetes kibocsátás is nőni fog. Ed Dlugokencky, a NOAA (Nemzeti Óceán és Légkörkutató Intézet) metánszakértője szerint az eredmény nagyon alapos és nehéz szén izotóp vizsgálatokon nyugszik, s hatással lehet a globális felmelegedés iparosodás előtti időszakának becslésére. Ő maga nem vett részt a vizsgálatban, de úgy gondolja, a tanulmány hozzájárul a globális metánkibocsátás antropogén forrásainak beazonosításához.

forrás: WMO