Ki számít meteorológusnak?

Ha valakit profinak neveznek a munkájában, akkor az megbecsüléssel és az önbizalom növekedésével jár együtt. Sok szakmát (mint gyógyszerész, mérnök vagy könyvelő) törvényileg védenek egyes államokban, mely a szükséges oktatási, vizsgáztatási és kötelező gyakorlati feltételeket fekteti le. Ha egy szakorvos vagy mérlegképes könyvelő jogosulatlanul használja a “titulusát”, akkor az etikai vétségen túl könnyen börtönbe kerülhet, vagy legalább is egy nagyobb összeg megfizetésére kötelezik a félrevezetésért.

Korábban az AMS (American Meteorological Society - Amerikai Meteorológiai Társaság) is használta a “szakértő” megjelölést bizonyos tagjaira.

Az Egyesült Államokban ez idáig nem történt meg a meteorológus szak akkreditációja, így néhány embert nyilvánosan is meteorológusnak neveznek kevés vagy semmilyen képzéssel a hátuk mögött. Noha egyetlen törvénybe sem ütközik a szó használata, mégis személyes és szakmai etikai vétség történik. Talán sikerül a meteorológus szakmához a szigorú értelemben vett követelményeket tisztáznunk.

1990-ben az AMS egy irányelv szerint meghatározta a meteorológus fogalmát: “egy olyan szaktudással bíró személy, aki tudományos alapokra helyezve megérti, megmagyarázza, megfigyeli és előrejelzi a légköri jelenségeket és/vagy azt, hogy a légkör hogyan hat a Földre és a földi életre”. Ezzel az oktatással egy BSc vagy magasabb szintű meteorológus diplomát lehet szerezni, amely összhangban van az egyetemek meteorológus BSc képzésének alapjait lefektető, különálló AMS programmal. A program kimondja: “Előfordulhat, hogy az egyén nem rendelkezik legalább egy meteorológus BSc diplomával, de eleget tett bizonyos követelményeknek, és legalább három éves szakmai tapasztalattal rendelkezik. Ekkor az egyént szintén meteorológusnak nevezhetjük”.

Az AMS program szerint a speciális kiegészítő oktatás részeként 24 órányi kredites meteorológiai tananyagot kell elsajátítani, kiegészítve egy kis matematikai, fizika és informatikai továbbképzéssel. Az anyag nagy része elsősorban nem a klimatológiára, légkörfizikára és levegőkémiára koncentrál, míg a matematikai és fizika tanfolyam más fizikusi és mérnök szakok részei kell, hogy legyenek, továbbá a fizika tanfolyam alatt főleg egy labort is bevonva gyakorlati számításokat kell végezni.

Az irányelv szerint egy meteorológiához közel álló társtudományi diplomával és néhány órás meteorológiai tanfolyammal az embert nem nevezhetjük meteorológusnak. Erre példa egy statisztikus diplomával rendelkező egyén, aki a meteorológiai tanszéken elvégzett egy statisztikai kurzust, és éppen klímás adatokkal foglalkozik. A személy meteorológiai adatokkal dolgozik ugyan, de nem tekintjük meteorológusnak, hanem a szakértelmét tekintve statisztikusnak.

Az Amerikai Egyesült Államok szövetségi közalkalmazotti szférájában azokat sorolják a meteorológusok köze, akik akkreditált felsőoktatási intézményben szereztek diplomát, és legalább 24 órányi (36 tanítási órányi) meteorológiai kredittel rendelkeznek.

Azok számára, akik általában időjárással kapcsolatos munkát hajtanak végre (pl. számításokat végeznek, meteorológiai eszközöket működtetnek vagy időjárási megfigyeléseket végeznek), egy külön kategóriát hoztak létre. Az ilyen feladatot ellátók részesültek ugyan meteorológiával kapcsolatos technikai vagy hadászati képzésben, mégsem tekinthetők meteorológusnak, mivel nem rendelkeznek akadémiai szempontból kielégítő végzettséggel. A közalkalmazottakra vonatkozó előírások szerint ők meteorológiai asszisztensként vagy technikusként vannak nyilvántartva, nem pedig meteorológusként.

Meteorológusnak tekinthetők tehát mindazok, akik a Szövetségi Hivatal és az Amerikai Meteorológiai Társaság útmutatásai szerint annak számítanak. Így, bár törvénybe nem ütközik, mindenképpen etikátlannak számít, ha valaki megfelelő végzettség nélkül meteorológusnak tünteti fel magát.

A híradás tipikusan olyan terület, ahol szokássá vált „meteorológusként” szerepelni. Az utóbbi években néhány tévébemondó online meteorológiai tanfolyamot is elvégzett annak érdekében, hogy önjelölt meteorológussá válhasson. A kialakult helyzet kezelésére az AMS lépéseket tett olyan sztenderd létrehozására, amelynek célja, hogy csak a megfelelő végzettséggel rendelkezők használhassák az „okleveles időjárás-jelentő” (OIJ) címet.

Egy okleveles időjárás-jelentőnek meteorológus diplomával kell rendelkeznie vagy egy azzal megegyező tanfolyamot el kell végeznie. Néhány kommunikáció szakon végzett időjárás-jelentőt meteorológiai oktatásban kellett volna részesíteni, hogy megfeleljenek a diplomás meteorológus elméleti követelményének. Ennek a kiegészítő oktatásnak elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy meteorológusnak számítsanak, és így a tévében is akként szerepeljenek.

Azok, akik a tévében szeretnének szerepelni, és nem-meteorológusként a Meteorológiai Társaság irányvonalát követve kiegészítő meteorológiai távoktatási tanfolyamot szeretnének végezni, az oktató intézet tananyagát alaposan át kell nézniük. A távoktatási programokban ritkán szerepelnek olyan fizika kurzusok, amik sok számítást tartalmaznak és rendelkeznek egy laborral is, továbbá, az OIJ minősítés előfeltétele a termodinamikai és dinamikus meteorológiai oktatásban való részvétel is.

2005-ben egy dallasi területi képviselő törvényjavaslatot nyújtott be a Texasi Törvényhozáshoz, amely vétségnek nevezte volna a javaslatban kifejtett, megfelelő szakképesítés nélküli „meteorológus” szó használatát. A javaslatban egy négy éves meteorológus BSc diplomát neveztek alapnak, amely egyenértékű volt a Nemzeti Meteorológiai Intézet meteorológusok szakképzettségével. A javaslat létrehozta volna az országban az egyetlen államilag szabályozást a meteorológusok számára. A javaslat benyújtója az emberek létbiztonsága érdekében tette a javaslatot: „Nagy a valószínűsége annak, hogy egyszer egy képzetlen, magát meteorológusnak nevező személy félreértelmezi a meteorológiai adatokat, így egy veszélyes időjárási helyzetben a társadalmat bajba sodorja.”

A törvénytervezet ugyan nem ment át a texasi parlamenten, de nagy vihart kavart az államban, főleg azok között, akik nem feleltek meg a tervezetben előírtakkal, de úgy gondolták a diplomás meteorológusokkal megegyező tudással bírtak. Azóta nem adtak be újabb törvényjavaslatot, és valószínűleg annak a Meteorológiai Társaság által ugyancsak 2005-ben létrehozott OIJ minősítése egy megfelelő helyettesítése lehet. Valószínűleg a közvélemény még mindig nem látja az összefüggést az OIJ minősítés és az időjárás-jelentő egyetemi végzettsége között.

Különleges képesítés kell ahhoz, hogy valakit meteorológusnak nevezzünk a nyilvánosság előtt. Ebben ugyan kicsit különböznek az Amerikai Meteorológiai Társaság és a Szövetségi Közalkalmazotti Szféra által megfogalmazott irányok, de lényegében a követelményrendszer azonos. Etikai kérdéseket vet fel az, ha valaki a személyes pozíció, népszerűség vagy anyagiak szerzése céljából képesítés megszerzése nélkül hívja magát meteorológusnak. Az USA-ban jelenleg nincs törvény arra, hogy ezt büntetni lehessen, de ez a személyre vagy a szó használatát engedélyező személyre nagyon rossz fényt vet.

A cikk eredeti, angol nyelvű változata az Amerikai Meteorológiai Társaság lapjának (BAMS) 2012. évi júliusi számában jelent meg:

THE ETHICS OF DEFINING A PROFESSIONAL

Who Is a Meteorologist?

by Jerry D. Hill, CCM, and Gerald J. Mulvey, CCM