Ma jelenik meg az IPCC jelentése

Az éghajlatváltozásról elfogadott legnagyobb nemzetközi értékelés szerint – melyet 110 ország kormánya tart új, meggyőző tudományos bizonyítéknak – az emberi tevékenység példátlan változásokat okoz a Föld éghajlatában.

Stockholm, 2013. szeptember 27.

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) által készített, a Meteorológiai Világszervezet (WMO) és az ENSZ Környezetvédelmi Programja által 1988-ban elfogadott jelentés legújabb frissítése megerősíti, hogy nagy valószínűséggel (95-100%) 1950 óta a felmelegedés legnagyobb hányadáért az emberi tevékenység tehető felelőssé.

Az IPCC 2007-ben megjelent korábbi értékelése is leírta, hogy az ember okozta globális felmelegedés „egyértelmű”, tízből kilenc esetben a feltételezés helyes.

Az új jelentés megállapítja továbbá, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása változásokat okoz az óceánokban, illetve hatással van a jégsapkákra, a gleccserekre, a bioszférára és az éghajlati rendszer egyéb elemeire is. Néhány ezek közül több ezer év alatt sem ment keresztül olyan példátlan változásokon, mint az utóbbi néhány évtizedben. A klímaváltozás mértékének korlátozásához a szén-dioxid és más üvegházhatású gázok kibocsátásának jelentős és tartós csökkentésére lenne szükség.

„Több bizonyíték is van rá, hogy az üvegház hatású gázok miatt csapdába eső hő melegíti a Föld felszínét, fűti az óceánokat és növeli a tenger szintjét. De ez okozza a gleccserek és a jégsapkák olvadását, valamint felelős a változó és szélsőséges időjárási viszonyokért is. Az IPCC jelentése szerint jelentősen csökkenteni kell a globális kibocsátást annak érdekében, hogy elkerülhessük az éghajlatváltozás legrosszabb következményeit. Ezen kívül az összefoglaló fontos új tudományos ismereteket is tartalmaz arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet felhasználni az éghajlati információkat és szolgáltatásokat, valamint próbál segítséget nyújtani a társadalmi alkalmazkodásban.” – mondta Michael Jarraud, a WMO főtitkára.

„Az éghajlatváltozás bár hosszú távú kihívás, mégis sürgős cselekvést igényel, amelyet nem lehet holnapra halasztani. Most rögtön kell valamit tenni, mert az üvegház hatású gázok halmozódása a légkörben egyre nagyobb kockázattal bír, s a több mint 2°C fokos hőmérsékletemelkedés sem zárható ki a jövőben.” – nyilatkozta Achim Steiner, az ENSZ főtitkár helyettese és a világszervezet környezetvédelmi programjának (UNEP) felelőse.

 „Az ENSZ 2015-ben esedékes új éghajlatváltozási megállapodása támogatja azon önkéntes kezdeményezéseket, amelyek a rövid életű szennyező anyagok, mint a korom, visszaszorítását tűzték ki célul. Amint azt a Zöld Gazdaság munkája is mutatja, egy alacsonyabb CO₂-kibocsátású jövő nagyban hozzájárulna a közegészség javulásához, az élelmiszer biztonság fejlődéséhez, és segítené a jövő generációt az éghajlatváltozás elleni küzdelemben is. Az, aki azt mondja, hogy a tudományos kérdésekre kellene összpontosítani, annak igaza van. De ma még muszáj elsősorban a fundamentumokat és az intézkedéseket szem előtt tartani. Ellenkező esetben a kockázatok minden évvel egyre nagyobbak lesznek.” – tette hozzá.

Az IPCC politikailag is fontos információkat nyújt a klímaváltozásról a világ kormányai számára. Ezért a most megjelent Ötödik Értékelő Jelentést (AR5) figyelembe fogják venni az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezményének (UNFCCC) 2015-ben esedékes tárgyalásai és megkötése során.

A jelentés főbb megállapításai:

• A felszínhőmérséklet globális átlaga 0,89°C-kal emelkedett 1901 és 2012 között. Az elmúlt három évtized mindegyike melegebb volt, mint az azt megelőző évtizedek 1850 óta. Az északi féltekén, az 1983-2012-ig tartó időszak valószínűleg a legmelegebb 30 éves periódus az elmúlt 1400 évben. A 21. század első évtizede volt a legmelegebb az összes közül (a WMO “A globális klíma 2001-2010” című tanulmánya alapján a globális átlaghőmérséklet értéke 14,47°C volt az első tíz évben). 2016-2035 közötti időszakban a globális átlaghőmérséklet valószínűleg további 0,3-0,7°C-kal fog emelkedni. A 2081-2100-ig tartó időszakban várhatóan átlagosan 1,5°C-kal vagy akár 2°C-kal is meghaladhatja a globális felszínhőmérséklet az iparosodás előtti szintet. Ennek mértéke nagyban függ a jövőbeli üvegházgáz-kibocsátás mértékétől.
• A változásokat 1950 óta számos szélsőséges időjárási és éghajlati esemény szemléltette. Nagy valószínűséggel a hideg napok és éjszakák száma csökkent, míg a melegeké nőtt a globális skálát tekintve. Európa nagy részén, Ázsiában és Ausztráliában nagy valószínűséggel nőtt a hőhullámok gyakorisága.
• Az szinte biztos, hogy az óceánok felső szintje (700 méterig) melegebb lett 1971 és 2010 között. A mély-óceánok (3000 méter alatt) valószínűleg melegedtek az 1990-es évek óta – azóta vannak elegendő megfigyelések. Az óceán melegedése igazolja a Föld által tárolt, beérkező napsugárzás mennyiségének megváltozását. A globális óceán a 21. században tovább fog melegedni. A hő a felszíntől a mély óceánok felé fog terjedni és hatással lesz az óceáni cirkulációra is.
• A tengerszint-emelkedés mértéke a 19. század közepe óta nagyobb, mint az előző két évezred átlaga összesen. A globális átlagos tengerszint 1901. és 2010. között körülbelül 19 cm-rel emelkedett az óceánok felmelegedése, illetve a gleccserek és jégtakarók olvadása miatt. 1993 és 2010 között a folyamat felgyorsult, s várhatóan a 21. században meg is marad a gyorsuló tendencia. A jelentés azt is megjegyzi, hogy az előző interglaciális időszak alatt, amikor a globális átlaghőmérséklet az ipari forradalom előttihez képest 2 fokkal volt magasabb, a tenger szintje 5-10 méterrel haladta meg a napjainkban mérhetőt.
• A tengervíz savasabbá vált (pH értéke 0,1-del csökkent) az iparosodás óta, melynek oka a megnövekedett szén-dioxid kibocsátás. A folyamat a 21. században is várhatóan folytatódik.
• Nagyon valószínű, hogy ebben az évszázadban az Északi sarkvidék jégsapkája tovább vékonyodik és zsugorodik, s az északi hemiszféra tavaszi hótakarója is jelentősen csökken a felszíni hőmérséklet emelkedésével. Néhány forgatókönyv pedig már azt jelzi, hogy a század közepén nem is lesz elképzelhetetlen szeptemberben a jégmentes Jeges-tenger.
• Ugyanakkor egyértelműen bizonyított, hogy a gleccserek tovább olvadnak, és világszerte veszítenek tömegükből, néhány kivételtől eltekintve. Az egyik lehetséges forgatókönyv szerint 2100-ra a méretük mintegy 35-85%-kal is csökkenhet. Eközben az északi félteke hótakarójának kiterjedése a 20. század közepe óta csökken, különösen tavasszal, és ez a csökkenés folytatódni is fog.
• Valószínűleg az emberi tevékenység is hatással volt a globális víz-ciklusra, ami 1960 óta tapasztalható. Például az elmúlt évtizedben nőtt a csapadék az északi félteke közepes szélességein.

A három éve készülő, az Ötödik Értékelő Jelentés részét képező “Fizikai Tudományos Alapok” kötetet közel 250 kutató készítette. Jövőre további kötetek jelennek meg a hatásokról és a mérséklésről, valamint egy összefoglaló kiadvány is készül. Az IPCC nem végez újabb kutatásokat. Ehelyett az a feladata, hogy politikailag helytálló jelentéseket készítsen a világszerte létező tudományos irodalomról, az éghajlatváltozás ipari és társadalom-gazdasági hatásairól. A tanulmányok fontos szerepet játszanak a kormányzatok inspirálásában, hogy azok elfogadják és végrehajtsák az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezményét.

További információ: www.ipcc.ch, www.wmo.int, www.unep.org

Forrás: WMO