HungaroMet: 2015. szeptember 29. 17:00
Összefoglaló az augusztusi viharvadászatokról
2015. augusztus 2-án a Felhőszakadárok nevű viharvadász formáció (tagjai Nagykovácsi Zsolt és Kun Sándor) egy bizonytalan időjárási helyzetben vállalkozott egy közös vadászatra. A délutáni órákban a Duna–Tisza közén egy kisebb skálájú emelt konvekciós zivatarrendszer épült ki, melynek déli vége felé kezdte el magát pozicionálni a csapat. Útközben a rendszer már leépülő celláinak közelében látványos sávos felhőformációk jelentek meg (1. kép).
1. kép: Hosszan elnyúló felhősávok
A páros később Kecskeméttől néhány km-re keletre huzamosabb időre letáborozott, hiszen a légkör változás jeleit kezdte el mutatni. Egyre markánsabb felhőalappal rendelkező cellák jelentek meg (2. kép).
2. kép: Az egyik zivatar konvergencián fejlődő és hosszan elnyúló feláramlási alapja
Az események felgyorsulni látszottak mikor a legdélebbi cella feláramlási alapja keleties irányba kivágódva, egyre inkább kerekded formát öltve és a csapadékától elszeparálódva kezdett szupercellaként viselkedni (3. kép). A meteorológiai körülmények adottak voltak középszintű mezociklon létrejöttéhez, bár a 0–6 km-es szélnyírási viszonyok némiképp a határon mozogtak.
3. kép: Az eddigi hosszan elnyúló feláramlási alapokhoz képest a rendszer legdélebbi cellájának csapadékmentes,
kerekded és sugár irányban sávos felhőalapja
Az idő előrehaladtával a cellához köthető csapadékintenzitás egyre markánsabbá vált, miközben lecsapó villámok cikáztak a pusztán (4. kép). Ekkorra a zivatar kezdte elveszíteni szupercellás jegyeit.
4. kép: Pár száz méteren belül lecsapó villám
Egy-két percen belül a vihar rendkívül látványos és egyben félelmetes légzuhatagot (angolul downburst) hozott létre, mely során a közel 2 km magasan elhelyezkedő felhőalapot több „csapadékbomba” is elhagyta (5. kép).
5. kép: A légzuhatagokra jellemző talpas esőfüggöny
A radarokat visszanézve egyértelműen kijelenthető, hogy a nap legerősebb zivatarát sikerült levadászni (6. kép). A jelenséget szélvihar kísérte, mely szerencsére lakott területeket nem nagyon érintett.
6. kép: A légzuhatag és az 1 km-es kompozit radarkép Kecskemét környéki kivágata
A vihar elvonultával Kecskeméten több helyen elöntött utak, kiöntött árkok és egy igazi ritkaságnak számító villám sújtotta nyárfa várta az immár három főre bővült vadászcsapatot. A villám a másodperc törtrésze alatt elpárologtatta a törzsben (a szíjácsban: a fatest kéreg alatti, nedvességet szállító része, mely így jó vezetőképességgel rendelkezik) a nedvességet, melynek hatására a gőznyomás felrobbantotta a fa egy részét (7. kép).
7. kép: Villám sújtotta nyárfa
A robbanás erejét mutatja, hogy a fától 15–20 méterre a földből egy fél méteres faszilánk állt ki (8. kép).
8. kép: Földből kiálló faszilánk
Zárásként a viharvadászok még Szentes környékén megfigyeltek egy lassan mozgó multicellás zivatarrendszert, majd hazaindultak.
2015. augusztus 16-án a viharvadászok, az előző esethez hasonló pengeélen táncoló szituációban úgy gondolták, hogy két csapattal is elindulnak a várható viharok elé, hogy az év talán utolsó szupercelláit levadásszák. A légkör azonban sötétedésig a békés arcát mutatta, hiszen a jelentős záróréteg a nappali izolált konvekciónak esélyt sem hagyott. Mivel az éjszakai viharvadászat sok szempontból igen veszélyes, ezért a csapatok az érkező mezoléptékű konvektív rendszer előtt elindultak vissza Budapest irányába. A maximum, amit a helyzetből sikerült kihoznia az egyik csapatnak, az egy LP (low precipitation, azaz kis csapadékú) szupercellára emlékeztető struktúra volt Érd térségében (9. kép).
9. kép: LP szupercellára emlékeztető „szoknyás” felhőstruktúra
Az írások bővebb, további érdekességeket, információkat és a viharmegfigyelők beszámolóit is tartalmazó változata elérhető a szupercella.hu oldalán.