Tavaszi napéjegyenlőség

A nap-éj egyenlőség dátuma csúszkálásának oka, hogy egy földi év nem pontosan egész számú többszöröse a földi napnak, egészen pontosan 365 nap, 5 óra, 48 perc, 46 másodperc. Ez az oka annak, hogy be kellett vezetni a szökőnapot, ugyanis az eltérés négy év alatt már majdnem 24 órát tesz ki. Ráadásul a Föld pályaparaméterei – excentricitása, a Tavaszpont helye, a forgástengely precessziója – szintén nem állandók, ezek azonban csak nagyon kis eltéréseket okoznak, a tavaszi nap-éj egyenlőség időpontja a Gergely-naptár 400 éves periódusa alatt is csak egy-két órát változik. Utoljára 2011-ben esett a tavaszi nap-éj egyenlőség március 21-ére, 2048-ban pedig először fog 19-én bekövetkezni.

Minden bizonnyal kevéssé ismert az, hogy a napéjegyenlőségkor az elnevezés ellenére nem egyenlő hosszúságú a nappal és az éjszaka. Ennek két oka van. Az egyik az, hogy a légköri refrakció (fénytörés) miatt az égitestek egy kicsivel magasabban látszanak a horizont felett, mint a valódi elhelyezkedésük. Ez a nagyon kicsi eltérés a horizonton a legnagyobb, fél fok. Ez azt jelenti, hogy a Nap néhány perccel előbb jelenik meg a horizonton napkeltekor, mint valójában. Ugyanígy, napnyugtakor ennyivel később nyugszik látszólag. Ez a jelenség néhány perccel növeli a nappalok hosszát. A másik ok, hogy a napéjegyenlőség napján a Nap geometriai középpontja az, ami 12 óráig tartózkodik a horizont felett. De a Napnak kiterjedése van, azaz egy körlap világít ránk, következésképpen már akkor is látszik, amikor a középpontja még nem kelt fel, illetve még akkor is sugároz, amikor a középpontja már lenyugodott. Ezen két ok miatt a napéjegyenlőségkor nincs napéjegyenlőség, sőt emiatt pontosan soha nincs napéjegyenlőség, de március 16-án és 17-én majdnem egyenlő a nappal és az éjszaka hossza.

Kapcsolódó oldal: www.met.hu/ismeret-tar/naphold