2024. november 16. szombat
Hírek a meteorológia világából

HungaroMet: 2016. július 27. 17:00

Viharvadászat a délnyugati határnál

Az első igazi, vadászatra is érdemes helyzet 2016. május 23-án alakult ki Magyarországon. A Viharvadászok Egyesülete két oszlopos tagja, Bondor Gyula és Sebestyén Ádám ezen a napon rámozdultak a délnyugat felől érkező cellákra. Beszámolójukat az alábbiakban olvashatjuk.

Május 23-án úgy döntöttünk Adaz viharvadász kollégával, hogy meglátogatjuk a viharokról méltán híres délnyugati vidéket, mivel az időjárási helyzet is elég ígéretesnek tűnt. Nagykanizsát tűztük ki célpontként. Jó időben értünk oda, hiszen Horvátország felé már elindult a gomolyfelhőképződés is.

1. ábra 

1. kép: Gomolyfelhőképződés Horvátországban

Hamarosan tovább is indultunk Letenye felé. Úgy döntöttünk a települést elhagyva, hogy megvárjuk azt a jobbra kitérő szupercellát, ami számításaink szerint pont mellettünk halad majd el.

 2. ábra

2. kép: Szupercella Horvátországban


Mikor Letenye után megálltunk, ez a látvány fogadott:

3. ábra 

3. kép: A szupercella felhőzete távolról

 4. ábra

4. kép: Várakozás a vadra


Kicsit messze volt még (~15 km), a határainkon túl, ám a várakozásainknak megfelelően a cella közeledett felénk.

Közben egy tuba-szerű nyúlvány is leereszkedett a felhőalapból:

5. ábra
5. kép: Tubaszerű nyúlvány a felhőalapon

Valószínűleg ez nem volt tuba, csak a falfelhő egy lefelé nyúló próbálkozása, ami eléggé szakadozott kontúrokkal is rendelkezett. Ez a rész kb. 20 mp-ig volt látható ebben a formában.

Jól láthatóan a falfelhő szívta befelé a nedves levegőt a csapadék felől:

 6. ábra
6. kép: Kavargó, beáramló fractusok


Délkelet (DK) felől a szemünk láttára ütközött bele egy gyengébb, balra kitérő szupercella:

 7. ábra
7. kép: A bal oldali csapadéksáv a balra kitérő szupercellához tartozott


Ezután kikerültük a közeledő csapadékot DK felé. Tótszerdahely környékén megálltunk, még fotóztuk kicsit a cellát, de a csapadéksávoktól eltekintve nem volt különösebben látványos struktúrája.

 8. ábra

8. kép: A szupercella kiáramlás dominás struktúrája


Mint kiderült az utólagos – radarképeket nézve – a fő szupercellánk átmenetileg kicsit legyengült a másik cellával való ütközés miatt, és csak később, északra erősödött meg újra. Mi ezt a cellát már nem követtük tovább, továbbindultunk Nagykanizsa felé, bízva abban, hogy még kialakul valami.

Szepetnek mellett egy balra haladó szupercella-kezdemény alakult épp felettünk:

 9. ábra

9. kép: Szupercella-kezdemény Szepetnek fölött

 10. ábra

10. kép: Szupercella-kezdemény Szepetnek fölött

11. ábra
11. kép: Szupercella kezdemény Szepetnek fölött


Pár perc várakozás után elindultunk keletnek, majd délnek fordultunk. Az időközben kialakult, délről várt izolált cellánk összeolvadt egy messzebbről érkező nagyobb, már inkább É-ÉK felé mozgó cellával, és egy hosszan elnyúló gigantikus peremfelhős zivatarrá váltak. Egyre erdősebb területre értünk, az első adandó alkalommal egy tisztásnál megálltunk.

 12. ábra

12. kép: Közeledő peremfelhő

 13. ábra

13. kép: A közeledő cella a radarképen

 
Gyorsan közeledett, egyre jobban láthatóvá vált a peremfelhő:

 14. ábra
14. kép: Látványos peremfelhő

 15. ábra
15. kép: Peremfelhő vészes közelségben

Egy idő után menekülőre kellett fogni a dolgot, így elindultunk. A csapadék kicsit el is kapott minket, de szerencsére a zivatarcella legszélén voltunk.

16. ábra
16. kép: A viharvadászok feje fölött áthaladó peremfelhő

A 7-es út egy pontján néhány leszakadt ágat kellett kikerülni:

 17. ábra

17. kép: Viharkárok a zivatarok nyomán

Ezek után megálltunk még Zalakomár térségében. Itt már egyre sötétebb lett, és csak gyengébb minőségű fotókat sikerült készíteni a közelben levő zivatarcellákról. 

 

18. ábra

18. kép: Lecsapó villámok az éjszakai cellálból

Összességében a vártnál eredményesebb vadászatot sikerült lebonyolítani, szezonkezdetnek nem volt ez rossz.


Készítette: Bondor Gyula (Viharvadászok Egyesülete)