HungaroMet: 2016. július 27. 17:00
Viharvadászat a délnyugati határnál
Az első igazi, vadászatra is érdemes helyzet 2016. május 23-án alakult ki Magyarországon. A Viharvadászok Egyesülete két oszlopos tagja, Bondor Gyula és Sebestyén Ádám ezen a napon rámozdultak a délnyugat felől érkező cellákra. Beszámolójukat az alábbiakban olvashatjuk. |
Május 23-án úgy döntöttünk Adaz viharvadász kollégával, hogy meglátogatjuk a viharokról méltán híres délnyugati vidéket, mivel az időjárási helyzet is elég ígéretesnek tűnt. Nagykanizsát tűztük ki célpontként. Jó időben értünk oda, hiszen Horvátország felé már elindult a gomolyfelhőképződés is.
1. kép: Gomolyfelhőképződés Horvátországban
Hamarosan tovább is indultunk Letenye felé. Úgy döntöttünk a települést elhagyva, hogy megvárjuk azt a jobbra kitérő szupercellát, ami számításaink szerint pont mellettünk halad majd el.
2. kép: Szupercella Horvátországban
Mikor Letenye után megálltunk, ez a látvány fogadott:
3. kép: A szupercella felhőzete távolról
4. kép: Várakozás a vadra
Kicsit messze volt még (~15 km), a határainkon túl, ám a várakozásainknak megfelelően a cella közeledett felénk.
Közben egy tuba-szerű nyúlvány is leereszkedett a felhőalapból:
5. kép: Tubaszerű nyúlvány a felhőalapon
Valószínűleg ez nem volt tuba, csak a falfelhő egy lefelé nyúló próbálkozása, ami eléggé szakadozott kontúrokkal is rendelkezett. Ez a rész kb. 20 mp-ig volt látható ebben a formában.
Jól láthatóan a falfelhő szívta befelé a nedves levegőt a csapadék felől:
6. kép: Kavargó, beáramló fractusok
Délkelet (DK) felől a szemünk láttára ütközött bele egy gyengébb, balra kitérő szupercella:
7. kép: A bal oldali csapadéksáv a balra kitérő szupercellához tartozott
Ezután kikerültük a közeledő csapadékot DK felé. Tótszerdahely környékén megálltunk, még fotóztuk kicsit a cellát, de a csapadéksávoktól eltekintve nem volt különösebben látványos struktúrája.
8. kép: A szupercella kiáramlás dominás struktúrája
Mint kiderült az utólagos – radarképeket nézve – a fő szupercellánk átmenetileg kicsit legyengült a másik cellával való ütközés miatt, és csak később, északra erősödött meg újra. Mi ezt a cellát már nem követtük tovább, továbbindultunk Nagykanizsa felé, bízva abban, hogy még kialakul valami.
Szepetnek mellett egy balra haladó szupercella-kezdemény alakult épp felettünk:
9. kép: Szupercella-kezdemény Szepetnek fölött
10. kép: Szupercella-kezdemény Szepetnek fölött
11. kép: Szupercella kezdemény Szepetnek fölött
Pár perc várakozás után elindultunk keletnek, majd délnek fordultunk. Az időközben kialakult, délről várt izolált cellánk összeolvadt egy messzebbről érkező nagyobb, már inkább É-ÉK felé mozgó cellával, és egy hosszan elnyúló gigantikus peremfelhős zivatarrá váltak. Egyre erdősebb területre értünk, az első adandó alkalommal egy tisztásnál megálltunk.
12. kép: Közeledő peremfelhő
13. kép: A közeledő cella a radarképen
Gyorsan közeledett, egyre jobban láthatóvá vált a peremfelhő:
15. kép: Peremfelhő vészes közelségben
Egy idő után menekülőre kellett fogni a dolgot, így elindultunk. A csapadék kicsit el is kapott minket, de szerencsére a zivatarcella legszélén voltunk.
16. kép: A viharvadászok feje fölött áthaladó peremfelhő
A 7-es út egy pontján néhány leszakadt ágat kellett kikerülni:
17. kép: Viharkárok a zivatarok nyomán
Ezek után megálltunk még Zalakomár térségében. Itt már egyre sötétebb lett, és csak gyengébb minőségű fotókat sikerült készíteni a közelben levő zivatarcellákról.
18. kép: Lecsapó villámok az éjszakai cellálból
Összességében a vártnál eredményesebb vadászatot sikerült lebonyolítani, szezonkezdetnek nem volt ez rossz.
Készítette: Bondor Gyula (Viharvadászok Egyesülete)