HungaroMet: 2012. március 2. 10:37
Száraz ősz után, kemény téli fagyok - az áttelelő növények megpróbáltatásai
 |
A szélsőségesen száraz 2011-es év sokfelé igen jó terméseredményeket hozott a növénytermesztésben. Ennek az ellentmondásosnak tűnő helyzetnek egyik, talán legfontosabb oka az volt, hogy az azt megelőző - 2010-es - esztendő viszont a rendszeres meteorológiai mérések kezdete óta a legcsapadékosabb év volt. |
Vadász Vilmos
2011 tavaszán országszerte telített volt a talaj, sőt helyenként még a nyár elején is előfordultak belvízfoltok. Így a vegetációs időszak száraz heteiben a mélyebb talajrétegekből még nedvességhez jutott a növények jelentős része. A napos, meleg, száraz ősz kedvezett a legtöbb gyümölcs, köztük a szőlő érésének, az őszi vetéseket azonban már jelentősen megnehezítette. Novemberben az ország túlnyomó részén egy csepp eső sem esett, az elvetett magok sok esetben ki sem keltek, ami kikelt - ha életben maradt is - csak lassan fejlődött. Az ilyen, gyengén fejlett növényállományokban a téli fagyok is nagyobb kárt tehetnek. A január utolsó napjaiban kezdődő, nagyon hideg időszak első hetében az ország túlnyomó részén nem védte hótakaró az őszi vetéseket. Ekkor, a talaj közelében sokfelé volt -15 foknál keményebb fagy, ahogy az 1. ábrán is látható. Ez főként a lágyszárú növényekben okozhatott komoly károkat.
1. ábra
Legerősebb talajmenti fagyok (°C) a hótakaró nélküli időszakban
Február 3-án, 4-én az ország túlnyomó részén vastag, összefüggő hótakaró alakult ki, ami védelmet nyújtott az őszi vetéseknek, ugyanakkor jelentős szerepet játszott a korábbinál is erősebb fagyok kialakulásában. Február közepe felé sokfelé fordult elő -20 foknál erősebb fagy 2 m-es magasságban, a leghidegebb területeken -25 foknál keményebb fagy sem volt ritka, ahogy a 2. ábrán is látható. Ezek a fagyok a gyümölcsfákban, cserjékben, szőlőkben okozhatták a legnagyobb károkat.
2. ábra
Legerősebb fagyok (°C) februárban (2 m-es magasságban)
A téli csapadék főleg a felső talajrétegekben mérsékelte a vízhiányt. A felső 20 cm-es rétegben a keleti megyékben legtöbb helyen a 60, a Tiszántúl nagy részén a 80 %-ot is meghaladta a nedvességtartalom február végén, ahogy az a 3. ábrán is látható. A hó olvadása során átmenetileg belvízfoltok is kialakultak, nem utolsó sorban azért, mert a talaj fagyott volt a hó alatt. Mélyebbre azonban már kevesebb víz jutott. 1 m-es mélységig a talaj vízhiánya a tél végén a legszárazabb területeken: a Balaton és a főváros környékén, illetve az Alföld középső területein 100 mm körül alakult, ugyanakkor a délnyugati megyékben és a Nyírségben sokfelé 30 mm alá csökkent, ahogy a 4. ábrán is láthatjuk. Bár egy csapadékos március még sokat javíthat a helyzeten, úgy tűnik, az idén nagyobb veszteségeket okozhatnak az esetleges nyári száraz időszakok. Az öntözőkapacitások optimális kihasználása tehát fontosabb, mint az előző években, és a párolgásból eredő vízveszteséget mérséklő agrotechnikai eljárások fontossága is megnő.
3. ábra
A felső 20 cm-es talajréteg nedvességtartalma (%) február végén
4. ábra
A felső 1 m-es talajréteg vízhiánya (mm) február végén
Készült: 2012. március 2.
