2024. április 23. kedd
Tanulmányok

HungaroMet: 2024. február 6. 09:00

A Kárpát-medence térségének jellegzetes helyi szelei

A Kárpát-medence térségében számos helyi széllel találkozhatunk, amelyek különböző neveken váltak ismertté. Az adriai partvidéken fújó bóráról, vagy az Alpok főn szeléről talán már mindenki hallott, míg az olyan szelek, mint a nemere vagy a kossava kevésbé ismertek. Ezen szelek közös tulajdonsága, hogy egy nagytérségű időjárási helyzet és a domborzat kölcsönhatásaként jönnek létre. Meghatározott irányból fújnak és gyakran elérik a viharos fokozatot. Jelen tanulmányban áttekintjük, milyen módon képes a domborzat helyi szélviharokat kialakítani, majd a Kárpát-medencét körbejárva külön-külön bemutatjuk ezeket a sajátos légmozgásokat. Bár a helyi szelek gyakran a hőmérsékleti, légnedvességi mezőben vagy a felhőzet szerkezetében is megnyilvánulnak, ebben a tanulmányban kifejezetten a szélmezőre gyakorolt hatásukkal foglalkozunk.

Kurcsics Máté, Horváth Ákos, Geresdi István


A Kárpát-medence egyes szeleinek bemutatása előtt röviden áttekintjük, hogy a domborzat miért és hogyan befolyásolhatja a szélviszonyok alakulását. A domborzathoz kötődő helyi szeleket élesen el kell különítenünk az alapján, hogy kialakulásuk hátterében nagytérségű időjárási folyamatok állnak-e vagy sem. Amennyiben nem, akkor hegy-völgyi szélről vagy lejtőszélről beszélünk. Ezek napi szabályossággal váltakozó irányú szelek és a hegyoldal eltérő sugárzási adottságai miatt alakulnak ki. Napnyugtát követően a levegő lefelé áramlik a lejtőn. A hidegebb, ezáltal sűrűbb levegő gravitáció hatására történő leáramlását a hegyoldalon katabatikus-szélnek nevezzük. A hegy-völgyi szél lefelé irányuló komponense tehát szintén katabatikus-szél. A lejtőn felfelé áramló szél az anabatikus-szél. Értelemszerűen a katabatikus-szelek lehetnek erősebbek, azonban ezek ereje is korlátozott.

Az eddig említett domborzati hatások csupán mérsékelt erősségű szeleket okozhatnak. Szélviharok kialakulásához már a nagytérségű folyamatok hozzájárulására is szükség van. Ciklonok vagy azok frontjai, illetve anticiklonok pereme lehet alkalmas bukószelek, lejtőviharok vagy becsatornázott szelek kialakítására. A nagytérségű folyamatok és a domborzat kölcsönhatásaként két jellegzetes szélerősítő hatást kell kiemelnünk, amelyek gyakran nem függetlenek egymástól:

  • a hegyek közötti völgyekben, csatornákban felgyorsuló áramlás (amelynek eredményeként keletkezik a becsatornázott szél);
  • a hegyen átbukva megerősödő szél (innen ered a bukószél kifejezés).

A hegyek közötti csatornákban felerősödő szelekre (gap wind) a magyar szakirodalomban nincs megfelelő kifejezés, a tanulmányban a becsatornázott szél kifejezést használjuk. Kialakulási mechanizmusa könnyen megérthető: ha az áramlás számára rendelkezésre álló keresztmetszet beszűkül, akkor ott a szél szükségszerűen felgyorsul. Akkor tud igazán erős lenni ez a hatás, ha a levegő domborzat feletti átáramlása is akadályozva van, amit egy stabil légréteg biztosíthat (1. ábra).

 1. ábra

1. ábra
Helyi domborzat és nagytérségű folyamatok hatására kialakuló szelek.
A kettő közös halmazában találhatók a bukószelek és a becsatornázott szelek, amelyekkel jelen tanulmány foglalkozik.
A hegy-völgyi szél, lejtőszél kialakulása mögött nem áll nagytérségű folyamat.


A bukószelet a magyar nyelvű meteorológiai szakirodalomban egy gyűjtőfogalomnak tekinthetjük a hegységek széliránnyal ellentétes oldalán bekövetkező szélerősödésre. Kialakulása minden helyen egy nagytérségű időjárási helyzethez kötött. Amikor a szél egy nagyobb kiterjedésű légörvény hatására merőlegesen fúj egy domborzati akadályra, akkor annak széliránnyal ellentétes oldalán jelentősen megerősödhet. Ehhez szükség van arra is, hogy legyen a hegy felett egy stabil réteg, amiben a hőmérséklet a magassággal felfelé haladva csak lassan vagy egyáltalán nem csökken. Ez ugyanis gátat szab a domborzat keltette feláramlásnak, így a levegő az egyre keskenyedő csatornába szorulva felgyorsul, a folyamat pedig a leáramlási oldalon is folytatódik. Ennek hátterében nagy amplitúdójú hegyi hullámok állnak. Fontos különbség a hegy-völgyi szélhez képest, hogy a bukószél iránya állandó, mindig a hegyoldalon lefelé fúj. Napi menete ugyan van, de közel sem olyan meghatározó, mint a hegy-völgyi szélnél. Jellegzetes felhőstruktúrák, a leáramlási oldalon a levegő kiszáradása társulhat hozzá. Felmelegedéssel is jár, amennyiben azt nem kompenzálja hideg levegő érkezése. A bukószelek viharos, szélsőséges megnyilvánulását lejtőviharnak nevezzük. Itt megjegyezzük, hogy a nemzetközi szakirodalomban a bukószél (fall wind) kifejezés már alig használatos, helyette lejtőszélnek (downslope wind) nevezik ezt a szelet is, ebből következik a lejtővihar (downslope windstorm) elnevezés is.

A bukószelek és a becsatornázott szelek nem egymástól függetlenül jelennek meg. Általában mindkét hatás jelen van, csak hol az egyik, hol a másik erősebben a stabil réteg magasságától és erősségétől függően.

A Kárpát-medence térségében előforduló helyi szelek többségéről elmondható, hogy kialakulásában meghatározó tényező a domborzat. Így a legtöbb ilyen szelet a medencét körülölelő hegyekhez kapcsolódóan találjuk (2. ábra). Bár a bukószeleket a magasabb hegységekhez szokás kötni, és ott valóban erőteljesebb formában jelentkeznek, a tanulmányban bemutatjuk, hogy a belső területek alacsonyabb domborzata is kialakíthatja őket.

 2. ábra

2. ábra
Bukószelek és becsatornázott szelek a Kárpát-medencében.
A piros színek az általában meleg, a kék színek az általában hideg szeleket jelölik.


A bukószeleket igen gyakran szokás csoportosítani meleg és hideg, vagy éppen főn típusú és bóra típusú szelekre. Ezen osztályozás szükségessége azonban több szempontból is problémás. A csoportosítást az eltérő kialakulási mechanizmussal magyarázzák, azonban mai ismereteinkkel már tudjuk, hogy a bóra és a főn lényegében ugyanaz a jelenség. Mindegyik bukószél, erősebb formájában lejtővihar, amelynek hátterében a hegységek keltette légköri hullámok állnak. Az, hogy végül hűlést vagy melegedést eredményeznek, attól függ, hogy a leáramlás során minden esetben bekövetkező melegedést felülmúlja-e a hidegebb levegő beáramlása. A bóra típusúnak nevezett szelek esetében tehát a bekövetkező lehűlés nem feltétlenül van összefüggésben a lejtővihar kialakulásával, csupán következménye annak.

A fenti alapfogalmak áttekintését követően a Kárpát-medencét körbejárva bemutatjuk az egyes jellegzetes szeleket. Ehhez a HungaroMet Zrt. Siófoki Viharjelző Obszervatóriumában futtatott WRF időjáráskutató és előrejelző modell számításait is felhasználjuk. A modell a nagy térbeli felbontásának köszönhetően alkalmas arra, hogy nagy pontossággal szimulálja ezeket a légmozgásokat.


Bóra az Adrián

A Kárpát-medence körüljárását délnyugaton, a Dinári-hegység vonulatánál kezdjük, ahol az adriai partvidék jellegzetes szele, a bóra fúj [1]. A bóra történelmi okokból, illetve erejéből adódóan hazánkban is ismert jelenség. Északkeleti irányú szél, amely a Dinári-hegységből csap le az Adriai-tenger térségére. A Trieszt körüli olasz és szlovén területektől az Isztriai-félszigeten, a horvát és montenegrói tengerparton át egészen Albániáig kialakul. Hevesebb bóra idején a legerősebb széllökések többször elérik a 150 km/h-t, miközben az átlagos szélsebesség is meghaladja a 70 km/h-t. Az eddigi legnagyobb bórához kötődő széllökés 250 km/h-s volt. Ezt 1996 januárjában regisztrálták a horvátországi Makarskánál. Bóra egész évben kialakulhat, azonban sokkal gyakoribb, erősebb és hosszabb ideig tart a téli félévben, mint nyáron (Poje, 1992). Télen napokig, esetleg egy hétig is fennmaradhat, míg nyáron általában csak pár óráig fúj. Tipikusan északkeleti szél, minél merőlegesebb az áramlás iránya a part menti hegyvonulatra, annál erősebb lehet. Bóra általában egy Európa középső vagy északi része felett elhelyezkedő anticiklon vagy egy nyugat felől az Adriai-tenger térségébe helyeződő mediterrán ciklon hatására alakul ki (Dorman et al., 2007). Ezek olyan áramlási rendszerek, amelyek a szárazföld felől a Dinári-hegységen átbukva a tenger irányába szállítják a levegőt a légkör alsó szintjein. Sok esetben a mediterrán ciklon és a kontinens feletti magasnyomás közös áramlási rendszere eredményezi a bóra kialakulását. Rövidebb ideig és gyengébb formában hidegfront áthaladását követően is előfordulhat ez a helyi szél.

A bóra a köztudatban úgy él, mint a dalmát és az isztriai tengerparton felhőmentes időben lecsapó, hideg, heves szélroham. Ez sokszor valóban így is van, de általánosan egyik sem feltétlenül igaz! Bóra idején a Dinári-hegység szél felőli oldalán sokszor jellegzetes gomolyos felhőzet, a bórapad alakul ki, miközben a tenger felett felhőmentes az ég (3. ábra). Mediterrán ciklon által kialakított bóra esetében azonban a hegyen átbukó szél kiszárító hatása nem feltétlenül érvényesül, többször felhőzet és csapadék is társul hozzá az Adria felett. Egyáltalán nem tekinthető általánosnak az sem, hogy a bóra hideg szél. Sőt, a bóra – mint minden lejtővihar – melegedő szél, csak többnyire relatíve hidegebb levegőt hoz magával a meleg tengerpartra, így ott végül lehűlést okoz. A bóra nem mindig heves formában jelentkezik. A gyengébb bóra katabatikus-szél, melyet a hegység és a tengerpart közötti nagy hőmérséklet-különbség alakíthat ki. Erősebb, szélsőséges típusai – az újabb ismeretek alapján – azonban hegyi hullámok hatására kialakuló lejtőviharok, amelyek mögött mindig nagytérségű folyamatok (ciklonok, anticiklonok) állnak (Grisogono és Belussic, 2009).

3. ábra

3. ábra
Jellegzetes bóra felhőkép az Adria térségében.
A Dinári-hegység felett, a feláramlási oldalon felhős az ég, míg a leáramlási oldalon,
a partvidéken és a tenger felett alig van felhő.
[2]


A bóra megjelenési formája nagyban függ a domborzati akadály meredekségétől és a partvonal típusától. Tagolatlan partvonalnál, meredek hegyoldalnál, így például a Dinári-hegység északi részét képező Velebit-hegység lábánál a bóra igen heves szélrohamokkal csap le, majd a tenger felé gyorsan gyengül. A félszigetekkel, szigetekkel sűrűbben tagolt területeken változatos a megjelenése. A hágók, szorosok kijáratából indulva az Adriai-tengeren keresztül egészen az olasz partokig átnyúló hosszú szélcsatornák, úgynevezett jetek alakulnak ki, amelyek a tenger felett meanderezve változtatják helyzetüket (1. videó). Ennek egy tipikus példája a Vratnik-hágó kijáratában, Senj (Zengg) térségéből kiinduló bóra jet (4. ábra).

 1. videó

1. videó
Meanderező bóra jetek (lilás színekkel jelölve a legszelesebb területek) az Adriai-tenger felett a WRF modellben.
Megjegyzés: a felszín közelében kialakuló bóra jetek természetesen nem azonosak a nagy magasságban fújó jet streamekkel.

4. ábra

4. ábra
Jellegzetes bóra szélstruktúra az Adriai-tenger északi részén 2023. decemberében a WRF modellben.
Az ábrán az 500 méteres tengerszint feletti magasságot meghaladó domborzat került megjelenítésre.
A legerősebb szél a meredek lejtőjű Velebit-hegység lábánál alakult ki (36 m/s-os széllökés).
A Velebit-hegység északi határán, a Vratnik-hágó kijáratából kiinduló bóra jet az olasz partokat is elérte,
benne a legnagyobb széllökés 26 m/s volt.

 
Főn az Alpokban

Az Alpok lábánál kialakuló főn szél széles körben ismert jelenség, ez a legjobban tanulmányozott bukószél [3]. Délies alapáramlás esetén, például ciklonok előoldali áramlási rendszerében a levegő átbukik az Alpok vonulatán, és annak északi oldalán szélvihart okozhat. A déli, szél felőli oldalon csapadékképződés, az északi oldalon kiszáradás és igen jelentős felmelegedés is jelentkezhet. A főn esetén dél felől már alapból meleg levegő érkezik, amihez még hozzájárul a kiszáradás és a leáramlás hatására bekövetkező felmelegedés. Így nem véletlen, hogy hófalónak is nevezik ezt a szelet, hiszen igen gyors hóolvadást eredményezhet. Főn az Alpok déli oldalán is kialakul, ehhez azonban észak felől hidegebb levegő beáramlása, vagy egy Közép-Európa felett elhelyezkedő anticiklon peremén kialakuló nagy észak-déli irányú légnyomás-különbség szükséges. Az érkező hidegebb levegőt nem mindig kompenzálja a leáramlás következtében bekövetkező felmelegedés, így ez hideg szélként is jelentkezhet. Nem is nevezik mindenhol főnnek, olasz területen például tramontana a neve.


Magas-Tátra lejtőviharai: a halny és a lengyel szél

A Dinári-hegységet és az Alpokat követően a Kárpátok vonulata mentén folytatjuk a bukószelek bemutatását. Bukószelek ugyanis arrafele is többször kialakulnak, bár jóval ritkábban fordulnak elő, mint a bóra az Adrián. Az Északnyugati-Kárpátok legmagasabb része a Magas-Tátra a lengyel-szlovák határon, így elsősorban ott alakulhatnak ki lejtőviharok, de az Alacsony-Tátrában is előfordulnak erősebb bukószelek (5. ábra). A Magas-Tátra térségében északi irányból, Lengyelország felől, és déli irányból Szlovákia felől is ki tud alakulni bukószél. A hegyvonulaton déli irányból átbukó, főn jellegű, melegedéssel járó szelet halny-nak, míg észak felől fújó párját lengyel szélnek nevezik. A halny egy, a Tátrától nyugatra elhelyezkedő ciklon előoldali áramlási rendszerében, míg a lengyel szél a hegységtől középpontjával keletebbre elhelyezkedő ciklon hátoldalán alakul ki. Leggyakrabban a november és április közötti időszakban fordulnak elő. Mivel az erős lejtőviharok nem túl gyakoriak a Tátrában, így amikor lecsapnak, hatásuk is lényegesen nagyobb. Rendre fakidőlésekkel, jelentős erdőpusztulással járnak, amik különösen a telepített erdőket sújtják. A Tátra északi oldalán a legerősebb halny 1968. május 6-án csapott le 288 km/h-s maximális széllökéssel, ami máig abszolút rekord, így nem véletlenül nevezik ezt Dél-Lengyelországban az évszázad viharának (Sliwinska és Ciaranek, 2015). A lengyel szél legnagyobb pusztítását 2004. november 19-én végezte a Magas-Tátra déli oldalán (Horváth, 2004; Simon et al., 2006). Az ekkor mért legerősebb széllökés 209 km/h volt, a lejtővihar pedig nagy kiterjedésű erdős és lakott területeket érintett.

 5. ábra

5. ábra
Bukószél (lengyel szél) a Magas- és az Alacsony-Tátra térségében 2023 márciusában.
Az ábrán az 1000 méteres tengerszint feletti magasságot meghaladó domborzat került megjelenítésre.
Az északias alapáramlás a hegyvonulatok déli oldalán igen jelentősen felerősödött (lilás színek).
Miközben a hegyvonulatok déli oldalán 27-28 m/s-os széllökések alakultak ki, az északi oldalon többfelé közel szélcsend volt.
Ezek a 100 km/h körüli széllökések nem számítanak rendkívülinek a Tátrában,
a legerősebb lejtőviharok maximális széllökései meghaladták a 200 km/h-t is.


Székelyföld szele: a nemere

A nemere az Erdélyi-medence keleti részének bukószele, ami az északkelet felől érkező hideg levegő Keleti-Kárpátokon történő átkelése során alakul ki (Péczely, 1976). Hazai vizsgálata az 1920-as évektől lényegében megszűnt, így napjainkban – azon túl, hogy létezik ilyen szél – lényegében semmilyen információ nincs róla a köztudatban. A múlt századforduló körül azonban ez a hideg és igen száraz, északkeleti, keleti irányú szél még magyar bóraként vagy székely bóraként élt a köztudatban. Nevét a Nemere-hegységről kapta, mert annak az irányából fúj. Azonban nem csak a Nemere-hegység környezetében, hanem jóval nagyobb területen is kialakul (6. ábra). A nemere esetében elsősorban a bukószél hatás érvényesül és általában jelentős lehűlést okoz. Esetében is igaz azonban, hogy különösen erős lehet a hegyek közötti szorosokban. Ennek egy jellegzetes megnyilvánulási helye az Ojtozi-szoros kijáratánál Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy térsége. Nemere előfordul a Gyergyói-, Csíki-, és Háromszéki-medencékben, illetve a Kárpátok belső vonulatától nyugatra, az Erdélyi-medencében is. A magasabb hegyek környezetében csapadék, hóviharok társulhatnak hozzá, míg Marosvásárhely, Segesvár térségében már általában napos időjárást eredményez.

A nemere elsősorban a téli és a kora tavaszi hónapokban alakul ki, különösen gyakori lehet márciusban és áprilisban. A nemere általában napokig, de tavasszal akár hetekig is fújhat. Létrejöttéhez egy Kelet-Európa felett elhelyezkedő anticiklon vagy egy kelet felé mozgó mediterrán ciklon szükséges (Farnos, 1899). Akkor tud igazán megerősödni, amikor a mediterrán ciklon a Fekete-tenger fölé ér. Mivel az északkelet felől, Szibéria irányából érkező légtömegek általában szárazak, nemere esetén a hegyvonulatok nyugati oldalán igen erős lehet a levegő kiszáradása, 10% közelébe süllyedhet a relatív páratartalom. Amennyiben azonban mediterrán ciklon okozza a nemerét és középpontja megközelíti a térséget, akár hóviharok is társulhatnak hozzá. Bár a nemerét hideg szélként tartjuk számon, ez egyáltalán nem törvényszerű, ahogy a bóra esetében sem. Ez a szél is ugyanúgy melegedést okoz az áramlás irányával ellentétes oldalon, mint a főn, csak általában a melegedésnél sokkal markánsabb a betörő hideg levegő hatása. 

6. ábra

6. ábra
 Nemere az Erdélyi-medencében 2017 februárjában.
Az ábrán a 800 méteres tengerszint feletti magasságot meghaladó domborzat került megjelenítésre.
Miközben a Kárpátok vonulatán kívül közel szélcsend volt, a belső területen egy gyengébb nemere alakult ki (pirosas színek).
Ebben az esetben a szél maximumát nyugatabbra, az Erdélyi-medence keleti részén érte el.
Más esetekben azonban közvetlenül a hegyvonulatok lábánál, vagy az Ojtozi-szoros kijáratában,
Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy térségében alakul ki a legnagyobb szél.
A szoros kijáratánál ebben az esetben is megfigyelhető egy kisebb szélmaximum (12 m/s).


A Vaskapu-szorosból fújó szél: a kossava

A kossava Szerbia délkeleti irányú, hideg, helyi szele, de Románia, Horvátország és Magyarország egyes részein is érezteti hatását. Akkor alakul ki, amikor az északkelet felől érkező hideg levegő nem csak átbukik a Keleti-Kárpátokon (nemere), hanem körül is folyja a hegységet és Havasalföld felől, az Al-Duna mentén, délkeleti irányból érkezik meg a Kárpát-medencébe (Péczely, 1976). Télen és tavasszal a leggyakoribb, elsősorban február és április között, és akár 10 napnál tovább is eltarthat. A hegyvonulatok délkeleti oldalán kellő nedvességtartalom esetén nagyobb csapadékot is okozhat, rajtuk átkelve azonban kiszárad. Kialakulásában a hegyek közötti csatorna-hatás az elsődleges, a bukószél-hatás a másodlagos, de mindkettő meghatározó. Az erősebb kossava is szinoptikus skálájú folyamatok eredményeként alakul ki. Egy Kelet-Európa felett elhelyezkedő anticiklon vagy egy kelet felé mozgó mediterrán ciklon szükséges a létrejöttéhez (Romanic et. al., 2016). A kossava szél egyik legjellegzetesebb megnyilvánulási területe a több szorosból álló, több mint 100 km széles Vaskapu-szoros térsége a Déli Kárpátok és a Szerb-érchegység vonulatai között. Az Al-Duna mentén fújó szél erejét Jókai Mór Az arany ember című regényéből is ismerhetjük. A kossava gyakran Magyarország déli területeit, elsősorban Szeged környékét is eléri. Akár a Balatonnál is kifejtheti hatását, ahol különleges formában jelentkezik: a Balaton feletti hideg levegő a délkeleti szelet északkeleti irányba fordítja és a Balaton nyugati medencéjében akár szélerősödést is okozhat.

 7. ábra

7. ábra
Kossava szél 2023 májusában a WRF modellben.
Az ábrán az 500 méteres tengerszint feletti magasságot meghaladó domborzat került megjelenítésre.
A lilás színek jelzik a legnagyobb szélerősséget.
A Havasalföld irányából érkező áramlás a Déli-Kárpátok és a Szerb-érchegység közötti szorosokban
(Vaskapu-szoros) jelentősen felgyorsult. A szélsebesség a szorosoktól nyugatra több, mint a duplájára nőtt.
Magyarországon ebben az esetben Pécs és a Balaton környékén éreztette hatását a kossava,
máskor inkább Szeged környéke az érintett.

 
A balatoni viharok kevésbé ismert okozója: a bakonyi főszél

A Balatonnál kialakuló, északnyugat felől érkező szélviharokat már a 19. század végén a „bakonyi főszél” elnevezéssel illették a helyiek (Cholnoky, 1936), majd a 20. század során sokáig elterjedt volt a „Balaton bórája” név is (Zách, 1953). Már több, mint 100 évvel ezelőtt is a Bakonyt sejtették a balatoni viharok hátterében. Erre utal a bakonyi „főszél” elnevezés is, amiben a „fő” nem egy kiemelés, hanem a „fölülről jövő” rövidítése. A Balaton felett azonban a domborzat szélerősítő hatása sokáig mégsem volt egyértelmű, hiszen a tónál számos hatás együttese alakítja a szélviszonyokat. A Balatonnál fújó – a környezeténél gyakran jóval erősebb − szél nem tudható be egyértelműen a Bakonynak. Három fő tényezőt érdemes kiemelni:

  • bakonyi bukószél;
  • kisebb súrlódás a vízfelszín felett;
  • a víztömeg és a szárazföldi területek eltérő hőmérséklete.

Hogy ezen tényezők közül melyik érvényesül jobban, az erősen függ az időjárási helyzettől, a légkör állapotától. A bakonyi főszél akkor alakulhat ki, ha egy nagyobb kiterjedésű légörvény a Bakony vonulatára merőleges irányú (északnyugati, északi) szelet indukál. Szükség van még arra is, hogy a Bakony északi oldalán a levegő ne tudjon akadálytalanul feláramlani (ne legyen labilis a légrétegződés), hanem „beszoruljon” egy stabil légréteg alá, ezáltal felgyorsuljon a Balaton felőli oldalra érve (8. ábra).

 8. ábra

8. ábra
Bakonyi főszél 2022 decemberében a WRF modellben.
Az ábrán a 200 méteres tengerszint feletti magasságot meghaladó domborzat került megjelenítésre.
A lilás színek jelzik a legerősebb szelet, a számok a maximális erősséget m/s-ban.
Az erős (13 m/s) északnyugati alapáramlás a Bakonyon átkelve a Balaton felett viharossá fokozódott (21 m/s),
majd tőle távolodva gyorsan gyengült.


A bakonyi főszél számára a legkedvezőbb időjárási helyzetet a ciklon hátoldali helyzetek jelentik, így középpontjukkal a Kárpát-medence keleti felében elhelyezkedő ciklonok különösen kedvezőek lehetnek [4]. Ezek legtöbbször mediterrán ciklonok, ritkábban a térségben kialakuló, vagy az óceán felől érkező ciklonok. Kisebb mértékben anticiklon peremen, illetve hidegfrontokhoz kötődően is érvényesülhet a Bakony szélerősítő hatása. Hideg levegő markáns beáramlása esetén azonban sokkal inkább a Balaton „tesz rá még egy lapáttal” a már alapból is erős szélre. Éves eloszlását tekintve a bakonyi főszél elsősorban a késő őszi, téli hónapokban alakulhat ki. Ekkor kedvező a légrétegződés és a mediterrán ciklonoknak is ez a szezonja. Ilyenkor fordulnak elő a legerősebb bakonyi bukószelek, a legnagyobb széllökések többször meghaladják a 80-90 km/h-s sebességet. A főszél másodmaximuma a nyári éjszakákon, reggeleken van. Az ekkor kialakuló bakonyi bukószelek előrejelzése igen összetett feladat. Egyrészt nyáron ezek a szelek gyengébbek, sokszor éppen a viharjelzés kiadási határok körül mozognak a legerősebb széllökések. Másrészt sokkal nagyobb szerepe van a Balatonnak, mint télen. A Bakony hatására bekövetkező szélerősödésekkel A Balaton bórája című tanulmány foglalkozik részletesen [5].

A bakonyi főszél nem csak a jellegzetes szélmező alapján ismerhető fel, hanem egyes esetekben az égkép alapján is (2. videó). Gyakori, hogy a Balaton felett kialakul egy ún. álló léghullám. Ezt a hullámot a Bakony váltja ki, és lényegében megfesti a már korábban részletezett bukószél hatást. A Bakony déli lábánál, a Balaton északi részén létrejön egy tartósan felhőmentes terület a lecsapó szél felhőoszlató hatására. A Balaton felett, a déli part felé közeledve a leáramlás feláramlásba vált át, ami egy tartós felhőképződési zóna létrejöttét eredményezi, megmutatva az állóhullám tengelyét.

 2. videó

2. videó
Álló léghullám a Balaton felett 2023 februárjában a Siófoki Viharjelző Obszervatórium kamerafelvételén.
Az északi partnál (jobb oldal) a felhőmentes terület a leáramlásra utal,
míg a déli part közeli (bal oldal) felhőképződés a feláramlás jele.


A bakonyi főszéllel a jellegzetes helyi szelek bemutatásának a végére értünk, ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs a Kárpát-medence térségében több, hasonló szél. Sőt, bukószelek a hegyvonulatok bármely másik részénél is előfordulhatnak, ha a nagytérségű időjárási helyzet a hegyre merőleges irányú szelet eredményez és megfelelő a légrétegződés. Így például a tanulmányban nem részletezett Északkeleti- vagy Déli-Kárpátokban is vannak bukószelek, lejtőviharok. Az alacsonyabb hegyek környezetében a szélerősítő hatás általában nem jelentős. Ott sokkal jellegzetesebb a bukószeleket általában jellemző kiszáradás, felhőoszlató hatás és felmelegedés a széllel ellentétes oldalon. Az ilyen gyengébb szeleket főn-szerű szeleknek szokás nevezni és bármely hazai dombvidéknél is előfordulhatnak. Becsatornázódás hatására megerősödő további szeleket is könnyen találunk a Kárpát-medencében, elég csak a Fertő-tó környékének északnyugati vagy a Bodrogköz északkeleti szelére gondolnunk. 


Összefoglalásul elmondható, hogy a domborzat a nagytérségű folyamatok által kialakított szélviszonyokat igen jelentősen felerősítheti. Ilyen szélerősödés a Kárpát-medence térségben az Adriai-tenger partjánál fújó bóra, az Alpok lábánál kialakuló főn, a Tátrában a lengyel szél és a halny, az Erdélyi-medence keleti részén a nemere, a Vaskapu-szoros térségében a kossava, illetve a Balatonnál a bakonyi főszél. A főn és a halny általában felmelegedéssel jár, míg a többi szél esetében inkább lehűlés jelentkezik. A bóra és a főn gyakran előforduló szelek, míg például a halny és a lengyel szél ritkábbak. Jellegzetes, szélerősödéssel járó bukószél, lejtővihar a Bakony hatására is kialakul, ami nagyban befolyásolja a balatoni szélviszonyokat, ezáltal fontos tényező a balatoni viharjelzésben.

A tanulmány elkészítését az MTA Fenntartható Fejlődés és Technológiák Nemzeti Program (FFT NP FTA) támogatta.


Hivatkozások:

[1] met.hu/ismeret-tar/erdekessegek_tanulmanyok/hir=Az_adriai_boratol_a_bakonyi_lejtoviharig

[2] worldview.earthdata.nasa.gov

[3] met.hu/ismeret-tar/erdekessegek_tanulmanyok/hir=Oktoberi_nyar_az_Alpokban,_avagy_miert_erik_be_Svajcban_a_szolo?

[4] met.hu/ismeret-tar/erdekessegek_tanulmanyok/hir=Allo_leghullam_a_Balaton_felett...

[5] met.hu/ismeret-tar/erdekessegek_tanulmanyok/hir=A_Balaton_boraja


Irodalomjegyzék:

  • Cholnoky, J. (1936): Balaton. 137 pp.
  • Dorman, C. E., Carniel, S., Cavaleri, L., Sclavo, M., Chiggiato, J., and co-authors. (2007): February 2003 marine atmospheric conditions and the bora over the northern Adriatic. J. Geophys. Res. 112.
  • Farnos, D. (1899): Háromszék vármegye időjárásáról.
  • Grisogono, B., Belussic, D. (2009): A review of recent advances in understanding the meso and microscale properties of the severe Bora wind, Tellus A: Dynamic Meteorology and Oceanography, 61, 1-16.
  • Horváth, Á. (2004): A 2004. november 19-ei nagy vihar. Légkör, 49. (4) 6-9.
  • Péczely, Gy. (1976): Helyi szelek. Légkör, 21. (4) 81-86.
  • Poje, D. (1992): Wind persistence in Croatia. Int. J. Clim. 12, 569–586.
  • Romanić, D., Ćurić, M., Lompar, M., Jovičić, I. (2016): Contributing factors to Koshava wind characteristics. International Journal of Climatology 36, 956–973.
  • Simon A., Horváth Á. and Vivoda J. (2006): Case study and numerical simulations of the November 19, 2004 severe windstorm in Central Europe, Időjárás, Quarterly Journal of the Hungarian Meteorological Service, 110. 91–123.
  • Sliwinska, M., Ciaranek, D. (2015): Very strong foehn winds in the Tatra Mountains (Polish Carpathian Mountains) – causes, course and consequences. Aerul si Apa: Componente ale Mediului.109-116.
  • Zách, A. (1953): Balatoni szél. Az Országos Meteorológiai Intézet kis népszerű kiadványa. 64 pp.