A téli és tavaszi időszakban többször előfordul, hogy erősebb mediterrán ciklonok áramlási rendszere a Szahara északi részét is érinti, és ezzel homok kerül a légkörbe. Ilyen helyzetekben a mediterrán térségben gyakran megfigyeltek már „sáros esőt”, illetve szintén ehhez köthető a „piros hó” is, melyet akkor észlelnek az Alpokban vagy más környező hegységekben, ha a csapadék jelentős mennyiségű homokot tartalmat, mely enyhén sárgás-pirosas színűre festi a havat. Idén tél végén, tavasz elején ugyanakkor több erős mediterrán ciklon is kialakult, olykor közvetlenül a sivatag felett, mely már viszonylag ritkán szokott előfordulni. Ezeknek köszönhetően pedig nem csak a mediterrán térség, hanem a Kárpát-medence fölé is többször sodródott jelentősebb mennyiségű homok.

2015. május 6-án egy markáns hidegfront érte el az országot, melynek átvonulását jó néhány szupercella is kísérte. A viharok közül az egyik ilyen forgó zivatar a Duna–Tisza közén szignifikáns heves eseményeket produkált. A károk és beszámolók alapján egyes helyeken a legerősebb széllökések meghaladhatták a 120 km/h-t, illetve a legnagyobb jégátmérő az 5 cm-t is elérhette. Az infrastrukturális és mezőgazdasági károk több száz millió forintot tettek ki.

2016. január 23-án és 24-én az Amerikai Egyesült Államok keleti partjai mentén hatalmas hóvihar tombolt. A híradások szerint több mint 30 millió ember él azon a területen, ahol 50 cm-t meghaladó mennyiségű hó hullott, míg legalább három millió ott, ahol a 70 cm-t is meghaladta a lehullott hó vastagsága. A havazás által érintett szövetségi államok a következők voltak: Virginia, Nyugat-Virginia, Maryland, New York délkeleti része, New Jersey és Washington D.C.

Az átlagosnál visszafogottabb 2015-ös hurrikánszezon után a 2016-os esztendő kétségkívül rendkívüli kezdéssel rukkolt elő: rögtön januárban hurrikán alakult ki az Atlanti-óceánon. Az Alex névre keresztelt rendszer ráadásul nem az ilyenkor is meleg trópusi vizek felett, hanem az óceán keleti részén, az Azori-szigetektől délre jött létre, és később át is haladt a szigeteken.

2015. szeptember 30-án egy nem szokványos mediterrán ciklon alakult ki a Földközi-tenger nyugati medencéjében. Lassú mozgása révén ugyanis rengeteg energiát tudott meríteni a még viszonylag meleg tengerből, így több tekintetben is hasonlóságot mutatott a trópusi ciklonokkal. A ciklont az angol „mediterranean” és „hurricane” szavakból megalkotott „medicane”, avagy magyarosan „medikán” jelzővel is illették. Igazi trópusi társaihoz hasonlóan kiadós esőzéseket, igen erős szelet és jelentős nyomásváltozásokat produkált a ciklon.

A 2015-ös hurrikánszezon meglehetősen csendesen indult az Atlanti-óceánon. Az év első hurrikánjára így augusztus végéig kellett várni. A Fred névre keresztelt hurrikán történelmi jelentőségét az adta, hogy ő volt az első trópusi ciklon az 1851-ben megkezdett rendszeres megfigyelések kezdete óta, mely már hurrikánként érte el a Zöld-foki szigeteket, és így is haladt végig rajtuk.

Az utóbbi évek nyarai rendre mind melegebbek az átlagosnál, azonban az idei nyár még ezek közül is kitűnt ismétlődő, hosszan tartó hőhullámaival. A havi- és évszakos átlaghőmérsékletek szokatlanul magasak voltak, és a hőség számos korábbi rekordot megdöntött.

2015. augusztus 17-én az ország több pontján özönvízszerű csapadék hullott szélsőséges területi eloszlás mellett. Jellemző, hogy amíg Budapest belterületén 115 mm eső esett, addig a Velencei-tó környékén többfelé még az 5 mm-t sem érte el a 24 órás csapadék mennyisége. Hasonlóan szélsőséges helyzet volt a Balaton környékén is: Sármelléken 71.9 mm-t, tőle nyugatra kb. 20 km-re (Söjtörön) mindössze 6.3 mm-t mértek az OMSZ csapadékmérő berendezései. Az augusztusi hosszú forró periódus szélsőséges zárása most sem maradt el, azonban míg az előző meleg időszakot az elsősorban szélviharokat okozó gyorsan mozgó zivatarok zárták, ezúttal a rendkívül nagy csapadékot adó lassú mozgású zivataroké volt a meghatározó szerep.

Hazánkban 2015. augusztus 17-én több helyen hullott rövid idő alatt kiadós csapadék. Az esti órákban óriási felhőszakadás volt a fővárosban is, Budapest belterületén egyetlen óra leforgása alatt több mint 80 mm eső zúdult le, a napi összeg pedig 115,4 mm volt.

A viharvadászat nem feltétlenül csak a szupercellás struktúrák dokumentálása céljából szerveződik, hanem gyakran a szemet gyönyörködtető villámfotók készítése is a terepre csalogatja a vállalkozó szellemű vadászokat. Július közepén több napon keresztül is olyan időjárási helyzet állt elő Magyarország fölött, ami kedvezett a késő estébe, éjszakába nyúló zivatartevékenységnek. A Viharvadász Egyesület oszlopos tagja, Nagykovácsi Zsolt, meglátva a kínálkozó esélyt a villámfotózásra, két egymást követő éjjelen is (július 17. és 18.) számos remek fényképpel dokumentálta e légköri elektromos jelenség tobzódását.