Az elmúlt évtizedekben a középtávú időjárás előrejelzések megbízhatósága jelentős mértékben nőtt. A hazai fejlődést jelentős mértékben segítette, hogy Magyarország 1994-ben a közép-keleti európai régióból elsőként csatlakozott a Középtávú Időjárás Előrejelzések Európai Központjához, az ECMWF-hez.

Az időjárás szempontjából június a zivatarok hónapja, rendszerint ekkor a legerősebb a légköri konvekció. 2019 júniusában gyakran találkozhattunk nagy csapadékkal járó zivatarokkal, amelyek főbb jellemzője a kisebb területeken, vagy egy hosszabb vonal mentén kialakuló felhőszakadás volt, amelynek során egy-két óra leforgása alatt 40 mm-t is meghaladó eső zúdult a talajra. Az ilyen helyzetek velejárója, hogy néhány tíz kilométerrel távolabb minimális, vagy semmi csapadék nem fordul elő. Az alábbiakban bemutatásra kerülő 2019. június 16-i Tokaj környéki, illetve június 19-i fonyódi 90 mm-t meghaladó, rendkívüli mennyiségű esővel fémjelzett napok ilyen szempontból tipikusnak tekinthetők.

2019 első negyedévében az előzetes adatok szerint alig több mint 40 százaléka hullott a sokéves csapadékátlagnak országosan. Különösen a február és a március volt száraz. A február igen csapadékszegény volt: országos átlagban mindössze 13 mm csapadékot mértünk, A márciusi havi összeg nem éri el a 11 mm-t az előzetes adataink szerint, ami alig több, mint a havi normál 30 százaléka. Az Északi-középhegység déli lejtőit, kiterjedt régiókban a Duna-Tisza közét és a Nagykunságot mindkét hónapban elkerülték csapadékot adó légtömegek.
Tágabb térségünket is érinti a jelenlegi aszály. Az aszályos állapot tér és időbeli fejlődése nyomon követhető a DriDanube projektben fejlesztett, már magyar nyelven is elérhető Aszálykezelői Felhasználói Szolgáltatás: Drought Watch segítségével.

A természetes- és a kultúrnövények globális műholdas megfigyelése mintegy 30 évvel ezelőtt kezdődött. Az azóta eltelt időben a mérések nagyon sokat fejlődtek: a térbeli felbontás bizonyos paraméterek esetében 10 m-es nagyságrendre nőtt, (melyen már az egyes mezőgazdasági táblákat is nyomon lehet követni), tucatnyi vegetációs index került kidolgozásra, melyek mindegyike a földi növényzetet jellemzi különböző szempontok szerint. Az alábbiakban ezeket az indexeket tanulmányozzuk, vizsgáljuk azok elérhető idősorait búza, repce, kukorica és napraforgó termésátlagokkal összevetve. Jelen írás az indexeket részletesen bemutató, „A növényzet műholdas megfigyelése – vegetációs indexek” című tanulmány folytatása.

A természetes- és a kultúrnövények globális műholdas megfigyelése mintegy 30 évvel ezelőtt kezdődött. Az azóta eltelt időben a mérések nagyon sokat fejlődtek: a térbeli felbontás bizonyos paraméterek esetében 10 méteres nagyságrendre nőtt, (melyen már az egyes mezőgazdasági táblákat is nyomon lehet követni), tucatnyi vegetációs index került kidolgozásra, melyek mindegyike a földi növényzetet jellemzi különböző szempontok szerint. Az alábbiakban ezekből az indexekből mutatunk be néhányat, megnézzük azok 2018-as hazai alakulását, valamint 20 éves (például növényzettel való borítottság) adatsorokat is megvizsgálunk. Az NDVI index az Országos Meteorológiai Szolgálat honlapján operatívan elérhető, onnan ismerhető. Bemutatjuk ezen túl, a mai hatalmas mennyiségű adat és információ özönben az eligazodást segítendően, a DMP, a LAI, a FAPAR, és az FCOVER indexeket, melyek nemzetközi szakanyagokban gyakran megjelennek.

A 2018-as év is emlékezetes marad a mezőgazdaság számára, hiszen az időjárás jócskán kitett magáért. A hideg március és a nagy kora tavaszi belvizek után a tavasz második felében szárazság és igen meleg idő következett, aminek következtében minden növény gyorsabban és hamarabb fejlődött a szokásosnál. A nyár hetekig tartó zivataros időt hozott, majd száraz idővel búcsúzott. Ősszel az ország nagyobb részén komoly aszály alakult ki rekord alacsony dunai vízállásokkal, és csak november végétől indult meg a csapadékhiány pótlódása. Ez a nagy változékonyság egyes kultúrnövényeknek kedvezett, míg másoknak nem; helyenként előfordultak rekord közeli termésátlagok és olyan helyek is, ahol az egész termés megsemmisült.

Hetekkel karácsony előtt még nem lehet nagy megbízhatósággal megmondani, hogy milyen lesz az időjárás az ünnepen, azonban a meteorológiai adatbázisban tárolt hazai megfigyelések adatai alapján tudjuk, hogy milyen időjárás volt az elmúlt karácsonyok ideje alatt. A fehér karácsonyhoz legalább két feltételnek kell teljesülnie: legyen kellően hideg ezeken a napokon és legyen csapadék, lehetőleg hó formájában.

Tarthatók-e a Párizsi klíma-megállapodásban kitűzött célok?
Hol és hová tart a melegedés Magyarországon?

Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) október 8-i sajtókonferenciáján tette közzé a Tematikus Jelentés döntéshozók számára készített összefoglalóját. Az IPCC jelentés összegezi a 1,5 fokos és 2 fokos globális hőmérséklet-emelkedéssel járó környezeti, társadalmi és gazdasági hatásokat és kockázatokat, valamint az ehhez szükséges üvegházgáz-kibocsátás csökkentésének mértékét. A 2 fokos melegedés 1,5 fokra való limitálása nagyon gyors változtatásokat igényel az energiatermelés, közlekedés, építőipar, mezőgazdaság és ipar területein. Az IPCC két másik tematikus jelentést is készít: „Klímaváltozás és a szárazföld”, valamint az „Óceán és Krioszféra az éghajlatváltozás tükrében”, melyek megjelenése 2019-ben várható. A 2014. évi beszámolót követő 6. Értékelő jelentés pedig 2021-re fog elkészülni.

Egy embert próbáló, júniusban és júliusban felhőszakadásokkal tarkított, majd július végétől szeptember harmadik hetéig egy hosszantartó hőséggel és aszállyal terhelt nyáron vagyunk túl. A június eleji meleg időszakot átlagos július követte, majd július 24-től zömmel az 1981–2010-es sokévi átlag felett alakult a középhőmérséklet, melyet a szeptember 21-én érkezett, hétvégi, nyárzáró hidegfront tört meg.

A meteorológiában szupercelláknak nevezik azokat a rendszerint heves zivatarokat, amelyek fejlődésük során olyan állapotba kerülnek, hogy áramlási rendszerükben a forgás lesz a meghatározó mozgásforma. A klasszikus szupercelláknak – amelyek néhány kilométer sugarú zivatar örvények – a forgásuk legtöbbször a szél magassággal történő változásából (vertikális szélnyírásból) származik. Időnként azonban előfordul, hogy a forgás a szélmező vízszintes irányú változásából (horizontális szélnyírásból) ered. Leegyszerűsítve az történik, hogy a zivatar egyik oldalán például délnyugati, a másik oldalon északnyugati szél fúj és ez a szélnyírás „pörgeti be” a front mentén kialakult zivatart. A folyamat a valóságban összetettebb; olyan leskálázódási jelenségről van szó, amely a nagyobb léptékű meteorológiai rendszerekből a kisebb nagyságrendű folyamatokra (például hidegfrontok skálájáról a zivatarok méretére) alakítja át a légköri forgó mozgást. Ezt az örvényesség leskálázódásnak nevezett folyamatot lehetett megfigyelni 2018. augusztus 14-én, a Dunántúl fölött áthaladó zivatarrendszerben.