Az éghajlatváltozás veszélyt jelent az emberiség jólétére és a bolygóra

Csak a gyors cselekvés biztosíthja a jövőnket

"Ez a jelentés szörnyű figyelmeztetés, amely felhívja a figyelmet a tétlenség következményeire" – mondta Hoesung Lee, az IPCC elnöke. "Bemutatja, hogy az éghajlatváltozás súlyos és növekvő fenyegetést jelent jólétünkre és a bolygó állapotára nézve. A ma meghozott intézkedéseink fogják meghatározni, hogy az emberek és a természet hogyan reagálnak a fokozódó éghajlati kockázatokra."

A világot a következő két évtizedben számos éghajlati veszély fenyegeti, ha a globális felmelegedés elér az 1,5 Celsius fokot. Már ennek a küszöbnek az átmeneti túllépése is további súlyos károkat fog okozni, amelyek közül néhány visszafordíthatatlan lesz. A társadalmat érintő hatások növekedni fognak, beleértve az infrastruktúra és az alacsonyan fekvő part menti települések fenyegetettségét is.

A fokozódó hőhullámok, aszályok és árvizek már most is meghaladják a növények és állatok tűrőképességét, és bizonyos fajok (mint pl. egyes fafajták és a korallok) tömeges pusztulásához vezet. Ezek a szélsőséges időjárási jelenségek egyszerre jelentkeznek és többszörös hatásokat okoznak, amiket egyre nehezebb kezelni. Emberek millióit teszik ki súlyos élelmiszer- és vízellátási bizonytalanságnak, különösen Afrikában, Ázsiában, Közép- és Dél-Amerikában, a kis szigeteken és az Északi-sarkvidéken.

Ahhoz, hogy elkerüljük az emberi életek, a biológiai sokféleség és az infrastruktúra egyre nagyobb mértékű pusztulását, ambiciózus és azonnali intézkedésekre van szükség az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében, az üvegházhatású gázok kibocsátásának gyors és jelentős csökkentésével egyidejűleg. Az új jelentés szerint az alkalmazkodás terén eddig nem egyenletes az előrehaladás, és egyre nagyobb a szakadék a megtett intézkedések és a növekvő kockázatok kezeléséhez szükséges intézkedések között. Ezek a különbségek az alacsonyabb jövedelműek körében a legnagyobbak.

Az IPCC II. munkacsoportjának Éghajlatváltozás 2022: hatások, alkalmazkodás és sérülékenység című, a politikai döntéshozók számára készült összefoglalóját 2022. február 27-én hagyta jóvá az IPCC 195 tagországának kormánya a február 14-én kezdődő, két héten át tartó virtuális ülésen.

António Guterres ENSZ-főtitkár a jelentést "az emberi szenvedés lenyomatának és a kudarcos éghajlatvédelmi intézkedéseket elmarasztaló vádiratnak" nevezte.

Ez a jelentés a hatásokra, az alkalmazkodásra és a sebezhetőségre összpontosít, és bemutatja, hogy az embereket és a bolygót hogyan "tépázza meg" az éghajlatváltozás – mondta Guterres az üzenetében.

"Az emberiség közel fele már most a veszélyzónában él. Sok ökoszisztéma azon a ponton van, ahonnan nincs visszaút. Az ellenőrizetlen szén-dioxid-kibocsátás a világ legkiszolgáltatottabbjait a pusztulásba vezető útra kényszeríti – és ez a folyamat most zajlik" – jelentette ki Guterres.

A jelentés 127 féle kockázatot azonosít, a legkülönfélébb ágazatokban, mint például az egészségügy, a mezőgazdaság, a gazdaság, az infrastruktúrák és az ökoszisztémák. 

"A világon 10-ből több mint 4 ember él olyan környezetben, amely az éghajlatváltozással szemben rendkívül sérülékeny. Globálisan „forró pontok” Afrikában és Dél-Ázsiában találhatóak, ilyenek még a fejlődő kis szigetországok, valamint Közép- és Dél-Amerika egyes részei" – mondta Prof. Petteri Taalas, a WMO főtitkára egy sajtótájékoztatón. Sok országban a népességnövekedés, az urbanizáció és a nem fenntartható fejlesztések fokozzák az emberek és az ökoszisztémák éghajlatváltozásnak való kitettségét. De minden ország érintett, ahogyan azt tavaly Németországban, az USA-ban és Kanadában is láthattuk – mondta. "A légkörünk szteroidokon van, fosszilis tüzelőanyagokkal felturbózva. Ez már most erősebb, hosszabb és gyakoribb szélsőséges időjárási eseményekhez vezet. Az éghajlatváltozás okozta katasztrófák komoly emberi és gazdasági veszteségekkel járnak" – mondta Taalas professzor.

A WMO és az ENSZ Környezetvédelmi Programja az IPCC társalapítói és társfinanszírozói.

"Az emberiség évszázadokon át úgy kezelte a természetet, mint a legnagyobb ellenségét. Az igazság az, hogy a természet a megmentőnk lehet – de csak akkor, ha mi mentjük meg előbb" – mondta Inger Andersen, az UNEP ügyvezető igazgatója.

Sürgős cselekvésre van szükség a növekvő kockázatok kezelése érdekében

A II. munkacsoport jelentése (WGII jelentés) az IPCC hatodik értékelő jelentésének (AR6) második része, amely idén készül el.

"Ez a jelentés tudatosítja az éghajlat, a biológiai sokféleség és az emberek kölcsönös függőségét, és a korábbi IPCC-értékeléseknél erőteljesebben integrálja a természet-, társadalom- és gazdaságtudományokat" – mondta Hoesung Lee. "Hangsúlyozza az éghajlati kockázatok kezelésére irányuló azonnali és ambiciózusabb intézkedések sürgősségét. Félmegoldások többé nem jöhetnek szóba."

Több módja is van a változó éghajlathoz való alkalmazkodásnak. Ez a jelentés újfajta betekintést nyújt a természetben rejlő lehetőségekbe, amelyek nemcsak az éghajlati kockázatok csökkentésére, hanem az emberek életének javítására is alkalmasak.

"Az egészséges ökoszisztémák ellenállóbbak az éghajlatváltozással szemben, és olyan létfontosságú szerepük van, mint az élelmiszer és a tiszta víz biztosítása" – mondta Hans-Otto Pörtner, az IPCC II. munkacsoportjának társelnöke. "A leromlott ökoszisztémák helyreállításával, valamint a Föld szárazföldi, édesvízi és óceáni élőhelyei 30-50 százalékának hatékony és méltányos megőrzésével a társadalom kihasználhatja a természet szén-dioxid-elnyelő és -tároló képességét, és felgyorsíthatjuk a fenntartható fejlődés irányába tett lépéseket, de ehhez elengedhetetlen a megfelelő finanszírozás és a politikai támogatás."

A kutatók rámutatnak arra, hogy az éghajlatváltozás kölcsönhatásban van az olyan globális trendekkel, mint a természeti erőforrások nem fenntartható használata, a növekvő urbanizáció, a társadalmi egyenlőtlenségek, a szélsőséges eseményekből eredő veszteségek és károk, valamint a világjárvány, amik mind veszélyeztetik a jövőbeli fejlődést.

"Értékelésünk világosan megmutatja, hogy mindezen különböző kihívások kezeléséhez mindenkinek – a kormányoknak, a magánszektornak, a civil társadalomnak – együtt kell működnie, hogy a kockázatcsökkentés, valamint a méltányosság és az igazságosság a döntéshozatalban és a beruházásokban prioritást élvezzen" – mondta Debra Roberts, az IPCC II. munkacsoportjának társelnöke.

"Ily módon a különböző érdekek, értékek és világnézetek összeegyeztethetőek. A tudományos és technológiai know-how, valamint az őslakosok és a helyiek tudásának egyesítésével a megoldások hatékonyabbak lesznek. Ha viszont nem sikerül megvalósítani az éghajlatváltozással szemben ellenálló fenntartható fejlődést, az emberek és a természet jövője sajnos veszélybe kerül."

Városok: a hatások és kockázatok gócpontjai, de egyben kulcsfontosságúak a megoldáshoz

Ez a jelentés részletesen értékeli az éghajlatváltozás hatásait, kockázatait és az alkalmazkodási lehetőségeket a városokban, ahol a világ népességének több mint fele él. Az emberek egészségét, életét és megélhetését, valamint az ingóságokat és a kritikus infrastruktúrát – beleértve az energia- és közlekedési rendszereket – egyre inkább hátrányosan érintik a hőhullámok, viharok, aszályok és áradások, valamint a lassú változások, köztük a tengerszint emelkedése.

"A növekvő urbanizáció és az éghajlatváltozás együttesen összetett kockázatokat jelent, különösen azokban a városokban, ahol már most is tapasztalható a rossz várostervezés hatása, a szegénység és a munkanélküliség magas szintje, valamint az alapvető szolgáltatások hiánya" – mondta Debra Roberts.

"A városok azonban lehetőségeket is kínálnak az éghajlatváltozás elleni fellépésre – a zöld épületekkel, a tiszta vízzel és a megújuló forrásokból származó megbízható energiaellátással, valamint a városi és vidéki területeket összekötő fenntartható közlekedési rendszerekkel. Ezek mind-mind egy befogadóbb, igazságosabb társadalomhoz vezethetnek." – tette hozzá.

Egyre több bizonyíték van arra, hogy az eddigi cselekvés nem elégséges következményekkel járt, például a természet pusztulásával, az emberek életének veszélyeztetésével vagy az üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedésével. Ez elkerülhető, ha mindenkit bevonunk a tervezésbe, ha figyelmet fordítunk a méltányosságra és az igazságosságra, és ha felhasználjuk az őslakosok és a helyiek tudását.

Szűkül a cselekvési lehetőség

Az éghajlatváltozás olyan globális kihívás, amely helyi megoldásokat igényel, ezért az IPCC hatodik értékelő jelentéséhez (AR6) készült, a II. munkacsoport által összeállított jelentés széleskörű regionális információkkal szolgál.

A jelentés világosan kimondja, hogy az éghajlatváltozással szemben ellenálló fejlődés már a jelenlegi felmelegedési szintek mellett is kihívást jelent. Ha a globális felmelegedés meghaladja az 1,5 Celsius fokot, akkor még inkább korlátozottabbá válnak a lehetőségek. Amennyiben a globális felmelegedés a 2 Celsius fokot (3,6°F) is eléri, egyes régiókban a sérülékenység megfékezése lehetetlenné válik. Emiatt a méltányosságon és az igazságosságon alapuló éghajlat-változási intézkedések sürgőssége kulcsfontosságúvá válik. A megfelelő finanszírozás, a technológiaátadás, a politikai elkötelezettség és a partnerség hatékonyabb alkalmazkodást és kibocsátáscsökkentést eredményez az éghajlatváltozás mérsékléséhez.

"A tudományos bizonyítékok egyértelműek: az éghajlatváltozás veszélyezteti az emberi jólétet és a bolygó egészét. Az összehangolt globális cselekvés további késlekedése elszalasztja az élhető jövő biztosításának egyre szűkülő lehetőségeit" – mondta Hans-Otto Pörtner.

IPCC hatodik értékelő jelentés: www.ipcc.ch/assessment-report/ar6
Forrás: public.wmo.int/en/media/press-release/climate-change-threat-human-wellbeing-and-health-of-planet