2024. április 23. kedd
Hírek a meteorológia világából

HungaroMet: 2024. január 9. 12:00

2023 rekordmeleg, a globális felszínhőmérséklet anomália megközelíti az 1,5 Celsius fokos küszöböt

A globális felszínhőmérséklet 2023-ban kivételesen magas szintet ért el. A Kopernikusz Éghajlatváltozási Szolgálat (C3S) számos kulcsfontosságú éghajlati mutatót követett figyelemmel az év során, és rekordokat döntögető körülményekről számolt be. Bekövetkezett a valaha mért legmelegebb hónap, valamint a napi globális átlaghőmérséklet rövid időre meghaladta az iparosodás előtti átlaghőmérsékletet több mint 2 Celsius fokkal.

Példátlan globális hőmérsékletek voltak tapasztalhatók: júniustól kezdve 2023 a valaha mért legmelegebb év  nagymértékben megelőzve 2016-ot, az előző legmelegebb évet. 2023 globális éghajlati állapotáról szóló jelentés főként az ERA5 reanalízis adatbázisra alapoz, egy általános összefoglalót ad a 2023-as év legjelentősebb éghajlati szélsőségeiről és a mögöttük álló fő mozgatórugókról, mint például az üvegházhatást okozó gázkoncentrációkról, az El Niño jelenségről és más természetes éghajlatalakító tényezők változásáról.

 1. ábra

A globális felszínhőmérséklet emelkedése az 18501900 közötti átlaghoz képest
(ez a referencia-időszak az iparosodás előtti időszak tekintetében).
1850 óta az 5 évesátlagok több globális hőmérsékleti adatsor alapján (balra), illetve
az éves átlagok 1967 óta (jobbra), forrás: C3S/ECMWF.

 2. ábra

A felszíni hőmérséklet anomáliája 2023-ban az 1991–2020-as referencia-időszak átlagához viszonyítva
Adatok: ERA5, forrás: C3S/ECMWF.

 

A globális felszínhőmérséklet kiemelkedő értékei:

  • 2023 a legmelegebb naptári év a globálisan 1850-ig visszamenőleg.
  • 2023-ban a globális átlaghőmérséklet 14,98°C volt, ami 0,17 Celsius fokkal magasabb az előző (2016-os) legmagasabb értéknél.
  • A 2023-as év 0,60 Celsius fokkal melegebb volt, mint az 1991–2020 közötti időszak átlaga, és 1,48 fokkal melegebb, mint 1850–1900 átlaga.
  • Valószínű, hogy a 2024 januárjában vagy februárjában végződő 12 hónapos időszak anomáliája meghaladja az 1,5 Celsius fokot az iparosodás előtti átlaghoz képest.
  • 2023-ban fordult elő először az, hogy egy éven belül minden nap anomáliája meghaladja az 1 Celsius fokot az 1850–1900-as iparosodás előtti átlaghoz viszonyítva. A napok közel 50%-a több mint 1,5 fokkal melegebb volt, és novemberben két napon is előfordult (erre eddig nem volt példa), hogy több mint 2°C volt az eltérés.
  • Az éves átlagos felszínhőmérséklet a legmagasabb, vagy közel a legmagasabb volt valamennyi óceáni medencében és Ausztrália kivételével minden kontinensen.
  • 2023-ban júniustól decemberig minden egyes hónap melegebb volt, mint az adott hónap bármikor.
  • 2023 júliusa és augusztusa volt a két legmelegebb hónap az adatok szerint. Az északi félteke nyara (június-augusztus) szintén a legmelegebb évszak volt.
  • 2023 szeptembere volt az a hónap, amelynek hőmérsékleti anomáliája az 1991–2020-as átlaghoz képest a legnagyobb volt, nagyobb, mint az ERA5-adatsor bármely hónapjában.
  • 2023 decembere a legmelegebb december volt globálisan a 13,51 Celsius fokos átlaghőmérsékletével, ami 0,85 fokkal meghaladja az 1991–2020-as decemberi átlagot és 1,78 fokkal az 1850–1900-ast.


Az óceáni felszínhőmérséklet kiemelkedő értékei:

  • A globális átlagos tengerfelszín hőmérsékletek tartósan és szokatlanul magasak maradtak végig, április és december között pedig az adott időszakot tekintve rekordszinteket értek el.
  • 2023-ban El Niño állapot fejlődött ki. 2023 tavaszán a La Niña véget ért és El Niño-viszonyok kezdtek kialakulni, a WMO július elején bejelentette az El Niño kezdetét.
  • A legtöbb óceáni medencében, és különösen az Atlanti-óceán északi részén a magas SST-értékek (sea surface temperature) fontos szerepet játszottak a rekordot döntő globális SST-értékekben.
  • A példátlanul magas SST-értékek világszerte tengeri hőhullámokkal jártak együtt, többek között a Földközi-tenger, a Mexikói-öböl és a Karib-térség egyes részein, az Indiai-óceánon és az Északi-tengeren, a Csendes-óceán, valamint az Atlanti-óceán északi részén nagy területeken.


Európai hőmérsékleti csúcsok:

  • 2023 a második legmelegebb év volt Európában, 1,02 Celsius fokkal az 1991–2020-as átlag felett, 0,17 fokkal hűvösebb, mint a 2020-as év, ami a legmelegebb év volt eddig.
  • Európában 2023-ban 11 hónapban átlag feletti volt a hőmérséklet, a szeptember a legmelegebb szeptember volt.
  • Az európai tél (2022 decembere – 2023 februárja) a második legmelegebb tél volt eddig.
  • Az európai nyár (június-augusztus) átlaghőmérséklete 19,63 °C volt, 0,83 fokkal az átlag felett, ezzel az ötödik legmelegebb.
  • Az európai ősz (szeptember-november) átlaghőmérséklete 10,96°C volt, ami 1,43 fokkal magasabb az átlagnál. Ezzel az ősz a második legmelegebb ősz volt, mindössze 0,03 fokkal maradt el a 2020-as őszi rekordtól.


Kiemelkedő éghajlati események:

  • 2023-ban az antarktiszi tengeri jég 8 hónapban rekord alacsony kiterjedésű volt az adott hónapot tekintve. Mind a napi, mind a havi kiterjedés az eddigi legalacsonyabb volt 2023 februárjában.
  • Az északi sarki tengeri jég kiterjedése az éves csúcson, márciusban a négy legalacsonyabb érték közé tartozott a műholdas megfigyelések sorában. A szeptemberi éves minimum pedig a hatodik legalacsonyabb volt.
  • A szén-dioxid és a metán légköri koncentrációja tovább emelkedett és 2023-ban rekordszintet ért el, elérve a 419 ppm, illetve 1902 ppb értékeket. A szén-dioxid koncentrációja 2023-ban 2,4 ppm-rel magasabb volt, mint 2022-ben, a metánkoncentráció pedig 11 ppb-vel nőtt.
  • Világszerte számos szélsőséges esemény fordult elő, köztük hőhullámok, árvizek, aszályok és erdőtüzek. Az erdőtüzek becsült globális szén-dioxid-kibocsátása 2023-ban 30%-kal nőtt 2022-hez képest, ami nagyrészt a Kanadában tartósan fennálló erdőtüzeknek köszönhető.


A felszínhőmérséklet 2023-ban világszerte több rekordot is megdöntött

A 2023-as év rendkívüliségének legkorábbi jelei június elején kezdtek megmutatkozni, amikor is az 1850–1900-as iparosodás előtti átlaghoz viszonyított hőmérsékleti anomáliák több helyen is elérték az 1,5 Celsius fokot több egymást követő napon. Bár nem ez volt az első alkalom, hogy a napi anomáliák elérték ezt a szintet, korábban viszont még soha nem fordult ez elő az évnek ebben az időszakában. A 2023-as év hátralévő részében a 1,5°C feletti globális napi hőmérséklet-anomáliák rendszeressé váltak, olyannyira, hogy 2023-ban a napok közel 50%-a 1,5 fokkal meghaladta az 1850–1900-as átlagot. Ez nem jelenti azt, hogy ezzel túlléptük a Párizsi Megállapodásban meghatározott határértékeket, mivel azok legalább 20 éves időszakokra vonatkoznak, de ez mindenképp egy meglehetősen rémisztő előjel.

3. ábra

A globális napi felszínhőmérséklet növekedése az 1850–1900-as átlaghoz, vagyis
az iparosodás előtti referencia-időszakhoz képest 2023-ra.
A grafikon három tartományon belüli hőmérséklet-emelkedést mutat be:
1-1.5°C (narancssárga), 1,5-2°C (piros) és 2°C feletti (bíbor).
Adatok: ERA5. Forrás: C3S/ECMWF


Tengerfelszíni hőmérsékletek (SST), nemcsak El Niño

A 2023-ban tapasztalt szokatlanul magas globális felszínhőmérséklet kialakulásában döntő tényező volt az óceán felszíni hőmérsékletének példátlanul magas volta. A globális átlagos SST értékek az elmúlt évtizedben az április és december közötti időszakban az ERA5-adatsorban az év ezen időszakában a legmagasabbak voltak. A magas óceáni hőmérsékletek fő okozója hosszú távon az üvegházhatású gázok koncentrációjának folyamatos növekedése, de 2023-ban hozzájárult ehhez az El Niño déli oszcilláció (ENSO) is. Az ENSO jelenség az éghajlat természetes változékonyságának része, mely során az óceán hőmérséklete a Csendes-óceán középső és keleti trópusi részén a hűvösebb (La Niña) és az átlagosnál melegebb (El Niño) viszonyok között váltakozik. Ezek az ENSO események befolyásolják a hőmérsékletet és az időjárási rendszereket világszerte. Miután a La Niña 2023 elején véget ért, és El Niño-viszonyok kezdtek kialakulni, a WMO júliusban bejelentette az El Niño kezdetét, majd az El Niño körülmények az év hátralévő részében tovább erősödtek. Az El Niño azonban önmagában nem magyarázza teljes mértékben az óceáni felszínhőmérséklet magas értékét 2023-ban, ugyanis az egyenlítői Csendes-óceánon kívül is magas SST-értékek léptek fel, s ez is jelentősen hozzájárult a rekordot döntő globális hőmérséklethez.

 4. ábra

A szélességi körök szerint hozzájárulás a globális felszíni havi hőmérsékleti anomáliákhoz
(referencia időszak: 19912020) külön a szárazföldi és az óceáni régiókra vonatkozóan.
Az egyes régiók hozzájárulása súlyozva van a területükkel, és az oszlopdiagramokon külön színnel vannak jelölve.
Adatok: ERA5, forrás: C3S/ECMWF


A tengeri hőhullámok 2023-ban gyakoriak voltak, olyan régiókat érintettek, mint a Földközi-tenger, a Mexikói-öböl és a Karib-tenger, az Indiai-óceán és a Csendes-óceán északi része, valamint az Atlanti-óceán északi részének nagy területe. Hosszabb időskálán több tényező is növelte a magas pozitív anomáliákat, köztük az óceánok mélyebb rétegeiből származó hőtartalom.

 5. ábra

Havi átlagos globális légköri CO2 (balra) és CH4 (jobbra) műholdas mérésekből, légoszlopra vonatkozó átlagkoncentráció
2003–2023 között (szürke görbe) és a 12 havi átlag (piros görbe). Adatforrás: C3S/Obs4MIPs (v4.5) összevont adatok, és
CAMS közel valós idejű adatok 2023-ra (előzetes), GOSAT (CH4) és GOSAT-2 (CO2) mérések.
Térbeli tartomány: 60S - 60N a szárazföld felett. Forrás: C3S/CAMS/ECMWF/Brémai Egyetem/SRON.


Az üvegházhatású gázok koncentrációja 2023-ban elérte a valaha mért legmagasabb szintet a légkörben a C3S és a Copernicus Atmosphere Monitoring Service (CAMS) szerint. A szén-dioxid koncentrációja 2023-ban 2,4 ppm-rel volt magasabb, mint 2022-ben, a metáné pedig 11 ppb-vel emelkedett. A 2023-ra vonatkozó éves becslés szerint a légköri szén-dioxid koncentrációjának becsült értéke 419 ppm, a metáné pedig 1902 ppb. A szén-dioxid növekedési üteme hasonló volt az elmúlt években megfigyelt ütemhez. A metán növekedési üteme továbbra is magas, de alacsonyabb, mint az elmúlt három évben.


Forrás és
további információ: climate.copernicus.eu/global-climate-highlights-2023