Aggodalomra semmi ok, teljesen "normális" a Dorian hurrikán várható pályája. Szeptember 5-én délelőtt (magyar idő szerint) a hurrikán Dél-Karolina állam partjainál örvénylik, és lassan folytatja útját tovább északkeleti irányba, végig az USA atlanti partvidékén. Kanada partjaihoz közeledve azonban karaktere egyre inkább egy mérsékelt övi ciklonéra hasonlít majd, és határozottabb keleties mozgásba lendül. Az Atlanti-óceán északi vizei felett – "kihasználva" az ottani gyors nyugatias áramlást – rövid idő alatt átvonul, és szeptember 10-én (5 nap alatt) eléri Izland, illetve a Brit-szigetek térségét.

2019. augusztus 30-án délután 4 óra körül egy izolált tornyos gomolyfelhő alakult ki a Keszthelyi-hegység fölött, amely a helyi összeáramlás és a domborzat segítségével nagy nehezen felül tudott kerekedni a szárazabb felhőn kívüli környezeten. 16:30-tól kezdődően a tornyos gomolyfelhő teteje egyre magasabbra tört, majd pár perccel később zivatarfelhővé vált (16:40 és 45 között dörgést lehetett hallani a cellából). Ezt követően fokozatosan megjelent a csapadéksáv, ami egy átmeneti gyengülést követően, egy szűk 1-2 km átmérőjű területre fókuszálódva egyre jobban megerősödött és fokozatosan felvette a légzuhatagokra jellemző szoknyás szerkezetet. Ekkor vált egyértelművé, hogy egy microburst alakult ki.

A hivatalosan június 1-től november 30-ig tartó atlanti hurrikánszezon eddig meglehetősen gyenge volt. Mindössze Barry erősödött gyenge hurrikánná Lousiana partjainál még július közepén. Másfél hónap kellett, hogy érkezzen a következő, várhatóan szintén gyenge hurrikán. Dorian jelenleg még csak mint trópusi vihar örvénylik a Kis-Antilláktól nyugatra, a pályája északnyugat felé tart.

Augusztus 22-én a Magas-Tátrában öten életüket vesztették, több, mint százötvenen megsérültek, amikor egy zivatarrendszer érte el a hegységet, és több alkalommal is lecsapó villámok alakultak ki. A kérdéses napon a térségben egy feloszlóban lévő frontzóna miatt nedves és labilis volt a levegő, az időjárás-előrejelző modellek alapján is várható volt csapadék a térségben délután 14 és 17 óra között. A zivatarrendszer viszonylag lassan mozgott, így a sűrű dörgéseket már viszonylag korán hallani lehetett – ennek ellenére sokan tartózkodtak a hegyen, főleg a Zakopane felett magasodó Giewont csúcs közelében. Az 1895 m magas hegyen rendszeresen tömött sorokban állnak a túrázók, így a „lemenekülés” még akkor is nehezen kivitelezhető, ha időben elindul a tömeg.

Augusztus 18-án naplementét követően északnyugat felől hosszan elnyúló árnyéksávokat, úgynevezett alkonyati (más szóval krepuszkuláris) sugarakat lehetett megfigyelni. A jelenségért egy bajorországi zivatarfelhő volt felelős.

A hőhullámoknak hirtelen véget vető, hullámzó időjárási frontok gyakran heves zivatarokat  generálnak nyáron, azonban a Dunántúlon – szerencsére – már augusztus 13-án, kedden az északnyugati szél jelentősen csökkentette a légkörben felhalmozódó energia mennyiségét. Ugyanakkor a keleti országrészben még ekkor is tombolt a kánikula, viszont az Alföldön nem volt elegendő nedvesség zivatarok kialakulásához. Az előrejelző meteorológusok már a hullámot vető hidegfronthoz kapcsolódó, éjszakai zivatarokra készültek, amikor a Bükkben nagyon hirtelen szupercella fejlődött ki...

A 2019-es év eddigi legmelegebb napja volt augusztus 12. Habár az erre a napra vonatkozó legmagasabb hőmérsékleti rekord (40,8 fok, melyet  1921-ben Szerep településen mértek) nem került veszélybe, de az eddigi szezonrekord (37,5 fok, melyet 2019. július 1-én mértünk Tiszaalpáron) több meteorológiai állomáson is megdőlt. Tegnap a legmelegebb Derekegyházán volt, itt 38,0 fokig (Cegléden pedig 37,9 fokig) melegedett a levegő, de országos szinten is 35 fok körül alakultak a maximumhőmérsékletek.

Az elmúlt napokban már jeleztük, hogy kedd-szerda környékén érkezik egy hullámzó frontzóna, amely lehűléssel, kiadós csapadékkal, és megerősödő széllel jár. Hogy vet véget a hidegfront a ma tetőző hőségnek?