A Jeges-tenger rekord jégvesztesége augusztus-szeptemberben 18%-kal volt a 2007-es, 4,17 millió km²-es, eddigi rekord alatt - szintén egy egyértelmű és riasztó jele a klímaváltozásnak. A 2012-es év sok más szélsőséget is hozott, mint például aszályok és trópusi ciklonok. Az éghajlat természetes változékonysága mindig is eredményezett ilyen szélsőségeket, de az extrém időjárási és éghajlati események fizikai jellemzőit egyre inkább a klímaváltozás alakítja. Mivel például a globális tengerszint most 20 cm magasabb, mint 1880-ban volt, a Sandy hurrikánhoz hasonló viharok több partmenti áradást okoznak, mint egyébként okoznának.

Bár a globális felszíni középhőmérsékletek 2011-ben nem érték el a 2010-es év rekordot állító értékeit, a La Nina években észlelt értékek közül a legmagasabbak voltak. A 2011-ben mért 14 °C-os globális átlaghőmérséklet a becslések szerint 0,40 °C ± 0,09 °C-kal haladta meg az 1961-1990-es éves átlagot. Ezzel a 2011-es év a 11. legmelegebb év lett az 1880-ig visszanyúló feljegyzésekben. Számos éghajlati szélsőséget, különösen csapadék-szélsőségeket figyeltek meg a világban. Több, az elmúlt 60 év legerősebb La Nina eseményével összekapcsolható szélsőségnek volt komoly hatása világszerte.

A 2010-es év különösen említésre méltó amiatt, hogy a globális felszínhőmérséklet hasonló rekordértéket ért el, mint 1998-ban és 2005-ben, összhangban az elmúlt 50 évben tapasztalható felgyorsult melegedéssel. Ez az év egyben az eddig mért legmelegebb dekád lezárását is jelentette. Ez alatt az évtized alatt a melegedés egyes régiókban, így különösen Észak-Afrikában és az Arab-félszigeten, Dél-Ázsiában és az Északi-sarkvidéken kifejezetten jelentős volt.

2009-ben egy sor időjárási és éghajlati szélsőséget figyeltek meg szerte a világon, különös tekintettel a Kínában, Indiában, Dél-Európában, valamint Ausztráliában bekövetkezett hőhullámokra. Emellett súlyos aszályokat, intenzív viharokat és árvizeket jegyeztek fel a világ különböző részein. A 2009. év vége különösen hideg volt az északi félgömbön, s ezt Európában, Észak-Amerikában és Ázsia északi részén is heves havazás kísérte.

A 2008-as év azért különösen nevezetes, mert a pozitív globális hőmérsékleti anomáliák az 1850-ben kezdődő modern mérések kezdete óta előforduló 10 legmelegebb év közé teszik. 2008-ban a világ különböző vidékein sok szélsőséges időjárási és éghajlati jelenséget figyeltek meg, amelyek közül talán a legdrasztikusabb a Nargis nevű trópusi ciklon volt, ami Mianmarban, májusban ért partot, katasztrofális rombolást végzett, és több, mint 70.000 ember halálát okozta. A világ más tájait 2008-ban nagy árvizek, szélsőséges hőhullámok és aszályok sújtották, míg az arktikus jég jelentősen csökkent, szeptemberben a második legkisebb kiterjedését érte el.

2007 sok vonatkozásban különleges év volt, mivel ebben az évben jelentette meg az IPCC Negyedik Értékelõ Jelentésének különbözõ részeit, amelyek alapként szolgáltak az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény Aláírói 13. Konferenciájának (COP-13), amelyet Balin, Indonéziában tartottak 2007. december 3-a és 14-e között.
 
A vezetõ klímakutató központok által végzett elemzések a 2007-es évet a mérések kezdete óta eltelt idõ tíz legmelegebb éve közé sorolják. Az Egyesült Királyság Meteorológiai Hivatala által készített elemzések azt mutatták, hogy a globális felszínközeli átlaghõmérséklet 2007-ben 0,40 °C-kal magasabb volt az 1961-1990-es éves átlagnál (14 °C), és ezért ez a hetedik legmelegebb év. Az Egyesült Államok Nemzeti Éghajlati Adatközpontja szerint a globális felszínközeli átlaghõmérséklet 0,55 °C-kal volt magasabb az 1901-2000-es XX. századi 13,9 °C-os átlagnál, ezzel 2007 a mérések ötödik legmelegebb éve. 2007 januárja volt a legmelegebb január, amióta globális felszínhõmérsékletet számítanak.

Az új évszázad beköszönte óta eltelt valamennyi év, beleértve 2006-ot is, az 1850-től napjainkig tartó megfigyelési időszak 10 legmelegebb évéve tartozik. Az év folyamán Ausztráliában, az Amerikai Egyesült Államokban, valamint Európa egyes részein rendkívüli hőhullámok jelentkeztek.

A Meteorológiai Világszervezet (WMO) az Éghajlati Bizottság segítségével, tagországaival együttműködésben 12 év óta bocsát ki éves állásfoglalásokat a globális éghajlat állapotáról. Az ezévi jelentés leírja a 2005. év szélsőséges időjárási és éghajlati eseményeit, és áttekintést ad a felszínhőmérséklet változékonyságának és trendjének történelmi távlatairól a XIX. század óta.

Több, mértékadó központ által végzett elemzés azt mutatja, hogy 2005-ben az átlagos felszíni hőmérséklet 0,47°C - 0,58°C fokkal volt magasabb az 1961-1990-es időszak 14°C-os átlagánál. Az 1850 óta folyó hőmérsékletmérések sorában így a két legmelegebb év egyike a 2005.

A Meteorológiai Világszervezet (WMO) az Éghajlati Bizottság segítségével, tagországaival együttműködésben 1993 óta bocsát ki éves állásfoglalásokat az éghajlat állapotáról annak érdekében, hogy hiteles, tudományos információt szolgáltasson az éghajlatról és annak változékonyságáról. Az ezévi jelentés a 2004-es év éghajlati viszonyait írja le, beleértve az extrém időjárási eseményeket is, valamint történeti áttekintést ad a változékonyságokról és trendekről. Az állásfoglalások kiegészítik azokat a rendszeres értékeléseket, melyeket a WMO-hoz és az Egyesült Nemzetek Környezeti Programjához tartozó Éghajlatváltozási Kormányközi Bizottság (IPCC) készít.
Az átlagos globális felszínhőmérséklet 2004-ben 0,44°C-kal haladta meg az 1961-1990-es időszak éves átlaghőmérsékletét (14°C). Ennek alapján a 2004-es év a negyedik legmelegebb év volt 1861 óta, közvetlenül a 2003-as év mögött (+0,49°C).

A Meteorológiai Világszervezet (WMO), az Éghajlati Bizottság segítségével, tagországaival együttműködésben 1993 óta bocsát ki éves állásfoglalásokat az éghajlat állapotáról. Az ez évi jelentés a 2003-es év éghajlati viszonyait írja le, beleértve az extrém időjárási eseményeket is, valamint történeti áttekintést ad azokról a változékonyságokról és trendekről, amelyek a XIX. század óta előfordultak.

Az elmúlt évben nyilvánvalóvá vált az időjárás és az éghajlat hatása az emberi komfortérzetre és vele együtt a környezetre. A trópusi ciklonok emberi életeket oltottak ki és anyagi veszteségeket okoztak a világ különböző részein. Az aszályok miatt romlott sok ember megélhetése, Európában és DélkeletÁzsiában hőhullámok okozták több ezer ember halálát.