Az éghajlati állapotot alapvetően meghatározza az a sugárzási energiamennyiség, amely a Napból a földfelszínre érkezik. A besugárzás területi eloszlását a földrajzi szélesség és a légkör elnyelési tulajdonságai, ezen belül a felhőzet mennyisége határozza meg. Hazánk területén az országon belül tapasztalható kis szélességkülönbség miatt a döntő szerepet a felhőzet játssza.
1. ábra
A globálsugárzás (MJ/m2) átlagos évi összege Magyarországon (2001-2020)
Globálsugárzás alatt a Napból érkező közvetlen sugárzás, valamint az égbolt minden részéről érkező szórt sugárzás összegét értjük.
Magyarországon a legtöbb besugárzás az Alföldre, azon belül a Tiszántúl középső és déli tájaira érkezik (1. ábra). A Nagykunságban és a Marosszögben ez az érték eléri az 5000-5200 MJ/m2 értéket, a Körös-vidéken és délen a Tisza vonala mentén átlagosan 4800-5000 MJ/m2 a jellemző. Emellett a globálsugárzás nagy területeken meghaladja a 4600 MJ/m2-t. Általában a hegyvidéki tájainkon a legkevesebb a besugárzás a domborzat okozta nagyobb horizontkorlátozás miatt, az Északi-középhegység térségében helyenként 4000 MJ/m2 alatti összegek is előfordulnak. A nyugati országrészben szintén a domborzati viszonyoknak köszönhetően, valamint az országos átlaghoz képest nagyobb mennyiségű csapadékhoz köthető felhőzet miatt kisebb mértékű a besugárzás, így nyugaton valamelyest kisebb, 4200-4400 MJ/m2 évi globálsugárzás jellemző.
2. ábra
A globálsugárzás átlagos havi értékei Magyarországon
a 2001-2020 közötti időszak alapján
Júliusban érkezik a legtöbb besugárzás, ugyan júniushoz képest ebben a hónapban a nappalok már valamivel rövidebbek, s a Nap delelési magassága kisebb, viszont a felhőzet mennyisége csekélyebb, mint nyár elején (2. ábra). Az évben a legnagyobb mértékű borultság és a legrövidebb nappalok decemberben fordulnak elő, így a legkevesebb globálsugárzás is erre a hónapra tehető.
3. ábra
Az évi átlagos napfénytartam (óra) Magyarországon az 1991-2020 közötti időszakban, műholdas adatok alapján
Napfénytartamon azt az időtartamot értjük, ameddig a felszínt közvetlen sugárzás éri. A napfénytartamot befolyásoló tényezők a csillagászatilag lehetséges napfénytartam, a domborzat, valamint a felhőzet – ez utóbbi a napsütést még a besugárzásnál is erősebben befolyásolja.
A hagyományos felszíni napfénytartam mérés a legtöbb mérőállomáson 2013. április 8-án megszűnt, ezért a napfénytartam országos eloszlását műholdas mérések alapján mutatjuk be. Az EUMETSAT Satellite Application Facility on Climate Monitoring (CM SAF) keretében közzétett napfénytartam produktum úgynevezett Interim Climate Data Record (ICDR), mely a Surface Solar Radiation Data Set - Heliosat (SARAH) - Edition 2 (DOI: 10.5676/EUM_SAF_CM/SARAH/V002) módszertan alapján készül. A raszteradatok területi felbontása 0,05°x0,05°.
Magyarországon az 1991-2020-as időszak műholdas adatai alapján országos átlagban 2115 óra az évi napfénytartam összeg. A legtöbb, 2280 óra fölötti évi napsütés az Alföld déli részén jellemző, míg a legkevésbé napos területek a hegyvidéki tájakon, valamint az Alpokalján jelennek meg 2040 óránál kevesebb évi napfényösszeggel (3. ábra).
Télen magasabb hegyvidékeink másfélszer annyi napfényes órában részesülnek, mint az alföldi területek, mivel télen gyakoriak az olyan inverziós helyzetek, amikor az alacsonyabban fekvő vidékeken megülő ködből, illetve alacsony szintű felhőzetből magasabb hegyeink kiemelkednek, és zavartalan napsütésben részesülnek. Nyáron ellenben a hegységek borultabb, csapadékosabb időjárása miatt mintegy 10 százalékkal kevesebb a napsütéses órák száma az alacsonyabb fekvésű síkvidéki területekhez viszonyítva.
A napsütéses órák havi összegeinek országos átlagai 60 és 280 óra között váltakoznak (4. ábra). A leghosszabb nappalok júniusban vannak, de a maximális napfénytartam júliusban alakul ki. Magyarországon napfényes órákban legszegényebb időszak a novembertől januárig tartó időszak, különösen a december.
4. ábra
A napfénytartam átlagos havi értékei Magyarországon az
1991-2020 közötti időszak alapján
