Az ózon nagyon kis mennyiségben van jelen a légkörben, számunkra mégis döntő fontosságú: az ózonréteg pajzsként védi meg a bioszférát a halálos UV sugárzástól, azáltal, hogy jelentős mértékben elnyeli, és csak ki mennyiségben engedi lejutni a földfelszínre. Az evolúció során az élet akkor tudott kilépni a tengerekből a szárazföldre, amikor már elegendő ózon volt a légkörben, hogy megszűrje az UV sugárzást. Megismerkedhetünk azzal, hogyan keletkezik és hogyan alakul mennyisége bolygónk különböző vidékein. Megtudjuk, mik voltak az okai a múlt század utolsó évtizedeiben egyre drámaibbá váló légköri ózon csökkenésnek, és az Antarktisz felett koratavaszonként megjelenő, hírhedt ózonlyuknak, valamint azt is, hogy minden jel arra mutat, hogy a nemzetközi egyezmények hatására megkezdődött az ózonpajzs regenerálódása. Megismerkedhetünk északi, jóval gyengébb megfelelőjével is, amely azonban mostanában még jobban riogat itt Közép-Európa fölött, mint korábban, 2011-ben a legintenzívebb és leghosszabban tartó volt eddigi története során.